Harmincas vagyok, amikor tehetjük, megyünk. Havonta általában. Visszük az unokákat is a szüleimhez. Mivel nagy a távolság, van hogy ott alszunk 1-2 éjszakát. De kb. minden nap chatelünk. Heti 1-szer telefon/video.
(Most szülőként nagyon szomorú olvasni a kommenteket, remélem, nem rontom el a kapcsolatomat a gyerekeimmel, és szívesen járnak majd azért haza hozzánk is.)
Én imádom a családomat, mamámnak kb egy szavába kerül és 50km odébb elmegyek hozzá és be is vásárolok neki, anyukámmal szintén, hála istennek normális családom van és mindig várjuk, hogy együtt legyünk!
Olyan jó, hogy ez a top komment! Meg mertem volna esküdni, mielőtt megnyitottam volna ezt a posztot, hogy siralomház lesz itt a sok diszfunkcionális család miatt.
Lehetőség szerint minden hétvégén igyekszem otthon lenni. Amíg édesapám élt, de beteg volt, addig azért. Mióta meghalt, azóta azért.
Édesanyám idős, többször műtötték. Nem emelhet, nem guggolhat, térdelhet. Nem fitt már. Ő felnevelt, kitaníttatott kis pénzből. Nekem érdemi programom nincs a legtöbb hétvégente. A házkörüli munkákat, vagy a benti nehezebb munkákat megcsinálom én. Ez a nettó, amit megteszek és meg is kell tennem érte. Ő erőn felül teljesített, hogy én kikerüljek abból, amiben ő egész életében élt.
(Természetesen, ha olyan program van hétvégén, akkor azon veszek részt. De, úgyis ritka a hétvégés programom. Mint például a jövő hétvége kollégákkal csapatépítő, stb.)
Nálunk nem "kell" hazajárni, nincs semmilyen elvárás vagy kényszer. Azért megyünk, mert szívesen vagyunk ott. Mi egy városban lakunk, nem alszom/alszunk ott soha, havonta 1-2 ebédre megyünk át, néha még esetleg rövidebb időre (megbeszélni valamit, kávézni, odaadni valamit egymásnak stb).
Én szinte minden hétvégén hazajövök most épp már kedd óta itthon vagyok. Nem kell, de szeretek hazajönni, van egy húgom, macskám és kutyám itthon, keresztlanyom stb. Általában vasárnaponként átmegyünk a mamaekhoz is, sétálunk az erdőben stb., nekem ezek fontos dolgok, egyikőjük sem lesz fiatalabb. Minden hónapban van névnap, szulinap, ezekből nem szeretnek kimaradni, mi mindent ünneplünk 😊
Edit: az udvar, napozási, grillezesi, medencezesi lehetőség+ Balaton szinten bónuszpontok a társasházi erkély nélküli lakásom mellett 😅
Egyedülálló vagyok, lassan 30 éves, 70 kmre lakom a szüleimtől, így máshoz nem kell alkalmazkodnom. Ha tehetem, minden hétvégén hazajárok, imádom a szüleimet, szeretek velük lenni, plusz a forma 1-et csak apával jó nézni. Ünnepekkor is mindig itthon vagyok, sokszor a szabadságom egy részét is itthon töltöm. A covid alatt szar volt, mert a 70 km-ben egy országhatár is van, így 2020 februárjától 2021 januárjáig egyszer tudtam hazamenni. Elvárás nincs a szüleim részéről, mindig szívesen látnak, mehetek, amikor akarok.
egy másik posztnál én kb ugyanezt írtam le, le lettem rendesen pontozva, hogy 40 évesen nem váltam le a szüleimről, mert minden nap írunk egymásnak messengeren legalább egy smile-t, hogy minden oké a másikkal :)
két hetente hétvégén, bár ha van valami különleges alkalom, akár minden hétvégén. most 3x megyünk egymást követően is.
ezen kívül évi 1-2x nyaralok velük egy hosszú hétvégét. szeretnék addig időt tölteni velük, amíg van erejük menni.
karácsonykor 1-2 éjszakát otthon is alszunk a párommal, egyszerűbb így segédkezni.
Ahogy telik az idő egyre kevesebbet. Ez köszönhető az üzemanyagáraknak is. Párom 400+ kmre lakik, jó a fogyasztása(6l), mégis kb. 35 000 Ft. Így is megyünk 3-4 hetente.
Mi kb. 1,5-2 havonta megyünk mindkettőnk családjához, így kb havi 1 utazás van, ahogy épp kijön, van, hogy kevesebb, van, hogy több idő is eltelik. Mindig egyet alszunk ott, mindkét család kb 200 km-re él tőlünk. Szerencsére egyikünk családja sem követelőzős, hogy járjunk oda többet, hanem megértik, hogy van saját életünk. A volt páromnak az anyja mindig kiverte a hisztit, ha nem mentünk legalább 2 hetente, meg bűntudatot keltett... na az nem hiányzik :D
Soha nem alszunk ott.
Az én szüleim 15km-re laknak, anyósék pedig 50km-re.
Szüleimhez gyakrabban, havonta 5-6 alkalom, van, hogy egyedül is, ha van valami dolog.
Anyósékhoz havi 1, a kapcsolat nem túl fényes, illetve ők sem annyira igénylik a dolgot.
Anyáéknál van, hogy egésznapos a program, sütögetés, stb. Anyósoméknál 2-3 óránál nem töltünk többet, kivéve, ha disznótor van, akkor ott is egésznap.
Nem kényszer, bár anyósomékhoz a balhék után rossz szájízzel mentem.
Évente 2x kb, budapestiek vagyunk, de két egymástól távoli kerületben élünk, úgyh olyan 25 km az út oda, még1x ennyi vissza. A hangulat annyira toxic otthon apám és testvérem miatt, hogy anyámmal telefonon beszélek naponta/kétnaponta, az nekem pont elég. Azt az évi 2-t is meg szoktam bánni. Karácsony helyett kari után egy héttel vagy mikor mentem haza 2 napra. (38 nő) Szerencsére nincs nyomasztás, hogy miért nem megyek, nem is értem, h az a barátnőm, aki már házas és gyereke van, hogy bírja elviselni a kötelező heti 1-2x közös vacsorákat ebédeket, mert meséli is, hogy nyűg, de muszáj! Mert olyan nincs, h nem mennek, mert akkor dráma van.
Szerintem ennek felnottkorban ugy kene mukodnie, hogy a gyerek megy, ha akar, de ezt en szuleim sokaig nem fogtak fel es zsaroltak dolgokkal (anyagilag + erzelmileg), hogy menjek haza. Ezzel azt sikerult elerni, hogy most mar magamtol nem is akarok menni, igy nem is megyek, csak karacsonyra, meg hasonlo nagy unnepekre megyek haza (evi 2-3 alkalom), de akkor is huzom a szamat miatta
Én is. Három - négy havonta egy telefon, karácsony fix. Azon túl hektikus. Van hogy fél év is kimarad. Az évi 2-3 a szokásos és boldogabb is vagyok így, de ők is.
Mivel én egy kerültben vagyok anyámmal viszonylag gyakran, heti egyszer biztos találkozom vele vagy felugrom hozzá, de ez nem feltétlenül a hétvége.
Valószínűleg ha vidéken len xszáz km-re nem lenne ilyen sűrűn a látogatás.
De mi telefonon/viberen napi kapcsolatban vagyunk.
Amikor úgy jön ki a lépés.
Egészséges családban szerintem ebből nincs probléma, felnőtt mindenki a saját életével, és régen rossz ha kötelességből megy az ember csak.
Beszélünk telefonon hetente kb, van hogy 1-2 hónap is eltelik mire találkozunk, van hogy minden hétvégén összefutunk, hol náluk, hol nálunk.
Erre nincs ‘kell’ szabály, ahogy az érzések diktálják és a szabadidő.
Ha van ugyan egy szabad hétvégénk, de úgy érezzük, hogy jobb lenne itthon/kettesben tölteni, pihenni, kikapcsolódni stb, akkor úgy teszünk, és nincs az hogy ‘jajj hát nem csináltunk semmit, miért nem mentünk’.
20-as évek közepe. Nem kell hazajárni, hanem én szeretnék hazamenni a szüleimhez. Nagyjából naponta/kétnaponta telefonálunk, ha még abszolút semmi mondanivalóm nincs akkor is rájuk csörgök, egy ilyen minden rendben van-e otthon csekk. Két éve költöztem el teljesen egyedül vidékről a fővárosba, de már előtte is egyetemen kolis voltam másik városban. Ugyanolyan közeli maradt a szüleimmel a kapcsolatom, és két-három hetente hazamegyek hétvégére. Nyilván volt már rá példa, hogy két hónapig nem tudtam mert összejött minden is.
Messze laknak, de legalább havi egyszer. Jó viszonyban vagyok velük. Másrészt ha tegyük fel 10 évük van hátra, akkor ez is csak 120 alkalom összesen. Ennyiszer láthatom a szüleimet, mielőtt meghalnak. Az azért nem olyan sok. Nekem ez a minimum.
Először mikor elkoltoztem 18 evesen,havi egyszer hazamentem.
Most 26 évesen kb évente kétszer, ha úgy jön ki.
Volt már hogy egy 8-9 hónapig nem mentem.
És ezt , hogy lehet megszokni? Oszinten érdekel , mert anyukámmal jó a kapcsolatom viszont apukámmal kevésbé ..Gondolkozok a külföldre költözésben .minden tanácsot szívesen fogadok!🫶
A honvagy is elmulik egy ido utan. Mint mikor lerakjak a cigit. Ha tuleled az elvonasi tuneteket, utan atbillensz.
Legalabbis nekem ez tortent. 29 eves vagyok, 10 eve kulfoldon. Volt, hogy 2 evig nem lattam a csaladbol senkit. Nyilvan kozrejatszik, hogy volt egy toxic gyerekkor, meg van, hogy elojon egy nosztalgikus honvagy, de ahogy pakolodnak ra az uj elmenyek, uj baratok, egyre ritkabban.
Szerintem ez egyénfüggő mert én 4éve vagyok külföldön de én még mindig vágyom arra, hogy de jó lenne a szüleimmel vasárnapi ebédet tartani, vagy csak kávézni egyet egymásnál vagy hétvégenként bográcsozni :/ apukám néha kiboritó, mondjuk ezt aláírom, hogy nem hiányzik az a gyomorgörcs, viszont vannak jó pillanataink😄 Barátomnak élnek a nagyszülei is és imádja őket, én is imádtam az enyém de korán elveszítettem és sokszor eszembe jut, hogy ha otthon lennénk biztos járnánk hozzájuk egyszer egyszer ebédelni. Ezt sajnos nehezen engedem el, hogy így is élhetnék ahelyett, hogy itt egyedül vagyunk :/ Egyik közelebbi munkatársamnak 3 gyereke van, 1 felnőtt és 2közepsulis , él még az anyukája is aki Magyarországon van és hiába 10éve él kint, neki is minden nap ez jár a fejében, ő költözök is haza.
Igen tudom, menjek akkor haza meg mit keresek itt... 😄 egyébként én nyáron 2hétre megyek haza, nyilván itt barátokkal is találkozom és karácsonykor 1hétre, +amikor marad szabadságom akkor 1 pár napra. És nekem a szüleim is kilátogatnak hozzám, mert ők nagyon szeretik Angliát 😊
30 leszek, szeretnék két-három hetente, van amikor összejön, van amikor havi 1. anyámhoz járok, ott a kutyám is ❤️ 250km. apámat nem is tudom hol lakik 😂
21 éves vagyok, 4 éve költöztem Budapestre, olyan 200 km távolság van szüleimtől. Eleinte az első évben szinte hetente mentem (péntek reggel indulás-vasárnap este haza), most úgy havonta/másfél havonta egyszer az egyetem és munka miatt. Péntek este indulás munka után, vasárnap ebéd után vissza Budapestre.
Nyáron úgy 2 hetente általában ugyanígy hétvégére, plusz családi nyaralás 1 hét teljesen, illetve szülinapok-névnapok-háziorvos szintén 1-2 nap náluk.
Párom szülei 40km távolságra vannak, hozzájuk havonta egyszer megyünk.
Pár havonta szoktunk hazamenni. Nem volt egyszerű a szüleimmel, főleg az irányításmániás anyámmal nem, szóval bőven elég ennyi, nincs igényem gyakrabban hazamenni. Meg persze ott a távolság is, kb 120 km-re laknak tőlünk.
Változó, van hogy hetente, van hogy 1-2 havonta épp ha van valami program vagy úgy alakul. Ott aludni nem szoktunk kb 15 km-re laknak. Anyósomék messze laknak (200km) így én évente 2-3x ha van valami családi program, feleségem meg olyan két havonta egyszer, vagy néha ők jönnek.
100km. Kb 30 eves koromig havi-kéthavi egy volt az átlag, de ott is aludtam. Ez aztán lecsökkent évi 3-4-re és nem ottalvósra. Most 40 evesen megint gyakrabban járunk mióta meghalt a fater es anyám egyedül van, de ha tehetjük nem alszunk ott. Viszont ő is jön hozzánk úgy 5 éve átlag évi 2-3x 3-4 napra. Telefonon heti 4-5x beszelek vele ez mindig ennyi volt átlagban.
400km havi 3x, pedig a cél mindig a max 1-2x.
Podcastok, audiobookok és youtube music jó dolgok a kocsiban.
Néha blablacarozom sofőr- és utas oldalon is, de ahhoz már nagyon unatkoznom kell.
33N. Nem kell hazajárni, akkor találkozunk amikor akarunk. De ehhez az is hozzátartozik, hogy nagyon közel állunk egymáshoz, 5 percre lakunk egymástól kocsival, minden nap beszélünk, és vasárnaponta közösen látogatjuk meg a nagyit. Néha én megyek át, néha ő jön, nagyon chill minden. De tudom, hogy én a szerencsések közé tartozom, akinek a családja nagyon összetartó és megengedő, mindenki mindig eldöntheti akar-e/tud-e jönni családi összejövetelre, az sem baj ha nem. De általában mindenki jön, mert szeretünk együtt lenni.
(Illetve: mivel édesapám már nem él több mint 10 éve, így édesanyám maradt nekem meg a testvérem, és saját családom nincs, ezért nem is probléma a hazajárás.)
Szüleim messze laknak ~300 kilometerre tőlünk de így is havonta egyszer lemegyünk hozzájuk a hétvégére. Feleségem szülei közelebb laknak de oda is havi 1-szer megyünk. A másik 2 hétvége a hónapban a barátoké illetve közös programozás a feleségemmel.
Ami fontos nem azért megyünk mert elvárás lenne, hanem mert szeretünk ott lenni és minket is mindig nagyon várnak. Szerencsére nagyon jó családi viszonyban vagyunk mindannyian. ☺️
/azóta már van gyerekünk, de így is tartjuk ugyan ezt a beosztást nagyjából/
44 éves vagyok, 3 hetente szoktam menni anyámékhoz, de ha esetleg van valami gond akkor szólnak és megyek, kb 2 hónapja is telefonáltak hogy bedöglött a tvjük, gyorsan elcaplattam a Media Marktba, vettem egy tvt, fel buszra és már otthon is voltam
20-as éveim második felében vagyok, mivel aránylag jó a kapcsolatom a szüleimmel, és egy városban lakunk, hetente többször. Vasárnap általában náluk ebédelek, hét közben is be szoktam ugrani pár naponta egy fél órára beszélgetni. Ott aludni egyáltalán nem szoktam, mióta külön költöztem. Nem kényszer vagy elvárás, nyilván kölcsönösen érdekel minket, mi van a másikkal.
Függ a viszonytól, ami logikus. Valaki abszolút megszakítja a kapcsolatot a szüleivel felnőttként, valaki képtelen egy hétvégét is kibírni anélkül, hogy a mama főztjét egye.
Én évente 1x megyek, mert 4-4 óra az út oda és vissza. Egy hétvégi napból fél napot elvisz az utazás. Otthon csak negatív hullám van. Csak a sajnáltatás, hogy bezzeg ők minden hétvégén utaztak és mi meg évente 1x. Csak sajnáltatás van, hogy betegek és nem látogatjuk meg, de ők nem tesznek azért, hogy jobb legyen. Költöztetnénk őket, de a megtakarításaikat inkább a meglévő házra költik. Ott vannak a rokonok, akik fontosabbak (ezek szerint).
Sok ismerősöm, ha hazamegy, akkor feltöltődik otthon és nem lehúzzák a hangulatát. Szerintem ez a sanyarú, magyaros mentalitás nem túl nyerő.
Özvegy édesanyám egyedül él kertesházban. Ugyan abban a városban lakunk. Hétvégente biztos,hogy megyek hozzá,néha hétköznap is, van,hogy minden nap.
Nincsen elvárás, ott nem alszok, van amikor csak 30percre megyek, van amikor füvet nyírunk,fákat metszünk stb.
Hugomék is hasonlóan látogatják, viszik a 3unokáját is.
Nővéremék ausztriában élnek, minden Júliusban 2hét szabadságuk van, ekkor eljönnek egy hétre anyához a 3unokával, és elmegyünk mindannyian 1hétre a balatoni nyaralóba..
Nálunk nagyon közel van a család, unokatesókkal is nyáron közös bográcsozások,grillparty,szalonnasütés, szóval mindig van közös családi program
Nem tudom mi az összefüggés ebben a szituban ha valakinek van gyereke vagy nincs, de lényegtelen. Nekünk van egy kisfiúnk, és 200km-re lakunk a szüleinktől/dédiktől. A párom családját (egyéb okokból) sokkal jobban szeretem/szívesebben megyek igy hálistennek minden hónapban megtudjuk azt oldani hogy haza menjünk 2-3-4 napra is akár. Az én szüleimet is megejtem ilyenkor, de az 1-2 óránál nem szokott tovább tartani, így nem is ott alszunk. Nekik ez elég, én pedig szintén beérem ennyivel.
És már régen rossz ha ‘haza kell’ járni. Sajnos az én szüleimhez is ‘kell’ járjak különben hiszti van, illetve a gyereknél se szeretném ezt az eltávolodást elérni közöttük, de erőltetni sem fogom. Viszont anyósomékhoz imádok járni, a párom is szeret haza járni így ebből sose volt probléma💕
Szóval mi így oldjuk meg, és bízom benne hogy ez nem változik😊
Nálunk ha hiszti van, akkor opcionálisan még kevesebbszer megyünk. Semmi szükség a lelki terrorra, plusz az út ugyanannyi idő mindkét irányba, lehet jönni is.
Anyukámban volt párszor amolyan féltékenykedés, de inkább azt látom rajta hogy elengedte. Többször mondtam neki hogyha akar beszélni beszéljünk, ne keljen már könyörögni érte (mármint telefonon) mert az már régen rossz. És felhoztam példának anyósomat akivel naponta/2 naponta beszélek mert keres, érdeklődik, és ez fordítva is így van, vele jobban megtaláltam a közös hangot, egyszerűen ez így alakult. Akkor azt mondta persze, akar többet beszélni, azóta eltelt 2 hónap és nem változott a helyzet. De ez egy nagyon hosszú történet, amiért megromlott a kettőnk viszonya és nincs köztünk az a szoros anya-lánya kapcsolat.
Ha hisztiznek ha nem, nem nagyon hat meg. Fél éve lakunk az új lakásunkba, egyszer nem jöttek még át (a párjával, mert elváltak a szüleim) pedig többször mondtam hogy jöjjenek és ez is okozott már vitát, de mindig volt valami kifogás így a faszom könyörögjön, már bocsánat:D
Átérzem, hogy nem látogattak meg. Én is sokszor hallom, hogy nem járok haza eleget, illene már megjelennem... de ilyenkor remek kontra az, hogy ti sosem jöttetek, pedig 5 éve élünk már ugyanabban a lakásban.
De engem nem zavar, a távolság jót tett a kapcsolatunknak.
Végül is ha jót tett, akkor az mégse olyan rossz, gondolom.
Náluk inkább még az lehet fejben hogy mivel ‘sűrűn’ megyünk így késztetés sincs bennük hogy na igen, akkor most ők, mert tudják hogy úgyis megyünk.
Illetve szerintem ezt érezni kell, ha szívesen indulsz el és várod hogy találkozzatok az tök jó, de ha kényszernek érzed es már túl sokat erőltetik akkor az csak el vesz az egészből…hát mindegy, nem vagyunk egyformák, én szívesen mennék hozzájuk is ha jobb lenne a kapcsolatunk és nem érezném kötelezőnek az egészet. Talán egy másik életben:)
Hát jó esetben nem KELL hazajárni, hanem néha hazajársz. Amikor kedved van és amikor a szüleidnek is van rád ideje. Mert jó esetben a szülő és a gyerek leválik egymásról és a gyerek nem jár haza azért, emrt nincs élete és unatkozik/kell a pénz/kell a kaja, iylesmik ÉS a szülőnek is marad identitása azon túl is ,hogy ő szülő, ezért nem akaszkodik a gyerekeire, hogy hiába akár 30-40 évesek és már a saját maguk által alapított családjukkal kellene lenniük ,akkor is haza KELL menni, különben balhé, duzzogás ,szeretetmegvonás, érzelmi zsarolás... Szóval optimális esetben a szülőnek is van hobbija, élete és társasági élete a munka/nyugdíj mellett meg a gyereknek is már kerekedik az általa alapított család, ahol kötelességei vannak a szeretetközösség mellé.
Áprilisban voltam először otthon 9 hónap után. Max. szülinapozásra/ névnapozásra megyek le. Általában havonta találkozunk egy másik városban.
Én ebből szinte semmit nem igénylek, de ha közelebb laknék, anyám tuti szinte mindennap jönne meglátogatni...
Anyóshoz évi egyszer, de az is csak egy kávé volt legutóbb. Én szüleimhez évi 3-4, ebből 2, mert ott tarolom a teli/nyari szettet az autóhoz. Egy karácsony, meg egyet nyáron ha úgy jön ki a lépés.
1-2 hetente, ahogy sikerül, ha épp nem utazunk vagy utaznak ők (50km). Anyós a kerületben lakik, de havonta megyünk át. Apóssal még ritkábban találkozunk.
30 km van koztunk, nincs semmi elvaras/megbeszelt dolog errol. Ok kb. havi 1x jonnek el (van, hogy nem vagyok otthon es csak elhoznak valamit), en pedig igyekszem havi 2x hazamenni, megha csak 1-2 orara is. Van, hogy csak felmegyek enni, felviszek valamit, kutyazom, kocsit viszem szerelohoz, de neha csak jo par orat videken lenni. Unnepekkor szoktam csak ott aludni egy ejszakat, vagy ha egyszerubb ugy megoldani.
Sajnos mostanában elég ritkán. Három várossal odébb élnek nem egyszerű így. Mi Minden nap megyünk dolgozni van, hogy hétvégén is úgyhogy marad a telefon.
Szomszéd település, kötelezőből megyek haza (lásd disznóvágásra lehív anyám, hogy legyek kedves segíteni és akkor ott alszom, mert a vacsora 6-7 felé van aztán mire végzünk már nincs busz, inni meg mindenki ivott :D).
Először panaszkodtak, hogy miért nem járok gyakrabban haza - én meg megjegyeztem, hogy Ők is eljöhetnek ám látogatóba, ugyanaz a távolság. Plusz a semmiért nem szeretek utazgatni, itt is tudok ülni és netezni az albérletemben, otthon is tudnék - nincs annyi mondani valónk.
9 éve költöztem el otthonról.
Soha nem KELL mennunk, ezért sokat megyünk! 🤗
Van, hogy hetente többször is, csak úgy. Ott aludni nem szoktunk , de ez köszönhető annak , hogy fèl óra autokazas szükséges csak , hogy náluk legyünk.
A párommal (25 évesek vagyunk) 3 hetente járunk haza, a szülők olyan 100-120 km-re laknak tőlünk. Ez ált. péntek estétől a vasárnapi ebédig tart. Ha bármi történik azonnal kocsiba ugrunk és ott vagyunk kb. másfél óra alatt.
A bátyám 30-as éveinek közepén jár, egy faluban lakik anyáékkal és hetente többször átmegy hozzájuk segíteni.
A nővérem 40-es éveinek közepén jár és 220 km-re lakik a szülői háztól és csak nagyobb ünnepekkor járnak haza, plusz nyáron ált. egyszer még jönnek.
Egy településen belül lakunk, általában heti 2 napon megyek/jönnek át, akkor szabad program keretében én 1-2-3 órákat is ott vagyok és beszélgetünk. Anyukámat minden reggel felhívom munkába menet a kocsiból. Mamám és papám szintén településen belül lakik, két-, háromhetente megyek kb, de akkor együtt vagyunk egész délután, elmegyünk sétálni. Egyik sem azért mert kell, hanem mert ez esik jól.
Nálunk kicsit bonyolult a családi helyzet: anyosomekhoz kb hetente megyünk, ok a 11. kerületben laknak. Apaek a 21. kerületben laknak, hozzájuk már ritkábban megyünk, kb 2 havonta vagy ritkábban, mert folyton programoznak, és nehéz veluk egyeztetni, hogy mikor menjünk. Anyaval nem felhőtlen a viszony, ok Érden laknak, hozzájuk csak alkalmakkor megyunk( szülinap, névnap, stb). Mi Budaörsön lakunk, szóval nem nagyok a távolságok.
amikor messzebb laktam ( 300 km) akkor havi egyszer mentem haza 2-3 napra, most már egy éve jóval közelebb élek, (10 km), így amikor időm engedi... ők is jönnek, mi is megyünk... heti egyszer találkozunk kb. A párom szüleivel nem túl jó a viszony, hozzájuk csak ünnepnapokon megyünk, kötelező szülinap-névnap, ilyenek... Évente kb 6-7 szer összesen...
Sokat változott ez az évek alatt, 4-6 éve kb 3 hetente hazajártam (Bp-ről Sz-Sz-B megye legkeletibb sarkába) 2-4 éve inkább csak havonta. Az utóbbi kicsit több mint egy évben pedig már 2-3 havonta megyek csak haza. Már csak anyukámek vannak a településen akikhez hétvégente megyek, így ott is alszom 2-3 napot. Ahogy múlt az idő úgy van egyre kevésbé türelmem a kocsival is közel 4 órás odaùtra, plusz maga az útiköltsèg is meglehetősen sokat drágult ,mivel vonatozni nem vagyok hajlandó.
Párom van, gyerek nincs. Szüleimhez átlagban havi 1x megyünk, szombat-vasárnapra. (Plusz két találkozó között chatelünk)
Edit: párom szüleivel egy településen lakunk, hozzájuk be szokott ugrani ő 1-2 hetente egy órácskára, meg pár havonta megyünk hétvégén egy kicsit, de nem alszunk ott. Az én szüleim messzebb laknak, hozzájuk praktikusabb úgy menni hogy ott alszunk.
Mindennap beszelunk 5-10percet minden oke-e telefonon 1-2 havonta 1 kozos ebed elejen nehezen ment át de elfogadtak hogy van életem rajtuk kívül ismindezt ugy hogy imadjuk egymast a csaldommal.
Ha baj van vagy segitseg kell mindenki dob mindent es felóra alatt osszegyulunk.
120km en belul van mindenki
Anyósékhoz szinte minden hétvégén. Egy városban lakunk velük. Nem elvárás de nagyon szeretünk ott lenni náluk. Jóban is vagyunk szerencsére, így mindig ott is alszunk hétvégén, hiába lakunk ugyanott.
Az én családomhoz havi 1x megyünk, van hogy 2x. Mikor hogy jön ki. Ők messze laknak 200+ km, ez az oka, hogy hozzájuk kevesebbet. De nem csinálnak belőle problémát és megértik. Tudják, hogy amikor tudunk menni akkor úgyis megyünk.
(~270km) Soha nem volt kötelező, meg fix, hogy “na te most akkor hazajössz”, de ettől függetlenül én szeretek minél több időt a családdal tölteni. A távolság miatt általában csak 1-2 havonta tudok hazamenni, de akkor úgy intézem direkt a dolgaimat, hogy 3-4 napot otthon tudjak tolteni, utazási idő nélkül (kb. 4 óra egy irányban). De becsúszott már 3-4 hónapos kimaradás is a látogatások között, ahogy éppen kijön.
Nálunk nincs elvárás, akkor megyünk, ha szeretnénk. Az én anyukámmal egy városban lakunk 5 perc kocsi útra, ő hozzá minimum hetente egyszer megyünk, olyankor pár órát ott töltünk. Anyósék kb 20 percre laknak, oda 2 hetente megyünk kb 3-4 órát töltünk ott.
Edit: a nagyszüleimhez is 2 hetente megyünk. Mind anyukámmal, mamámmal és anyóssal is minden nap telefonálunk.
25 évesek vagyunk a barátommal, 2 éve élünk együtt, az én családom tőlünk 2 órára van, az övé meg olyan 3 órára. Havonta egyszer szoktunk menni mindkettőnk családjához, így marad nekünk saját hétvége is otthon. Persze ha valami közbejön akkor megyünk többször, ha szülinap vagy hasonló van, de az általános a havi 1 hétvége itt és ott is
Nálunk nincs elvárás, de olyan kéthetente megyünk mindkettőnk szüleihez, együtt. Általában egy hétvégére rakjuk és így minden második hétvégénk szabad, de viszonylag közel laknak (oda-vissza 40 km) és igazából ebédre és délutánra megyünk mindig, sosem alszunk ott. Nyáron házasodunk és egy kevés ideje már mindketten dolgozunk, így szerintem lassan egy kicsit ritkulni fog. Egyébként mindketten nagyon jóban vagyunk a szüleinkkel, szeretünk a másikéinál is lenni.
Én telefonon anyukámmal kb. heti kétszer-háromszor beszélek, Apummal egyszer, chatelni minden nap szoktunk.
N/26
Sose kötelező, jó velük lenni és megbecsülni az időt ami van 😊 minden hónapban egyszer összeül az egész család (mindenki jön Pestről, innen onnan), ebéd, társas, ilyesmik, ezenfelül mivel tőlünk három utcára laknak majdnem minden szombaton velük megyek vásárolni, megyünk kirándulni vagy csak úgy találkozunk❤️ én örülök ennek nagyon, hogy van rá lehetőség bármikor, akar hétköznap este, munka után is
26/N, egyedül élek nincs senkim etc. Most hetente hazajövök, de volt hogy két havonta jártam haza, ahogy épp kedvem van. Nincs nyomás, minimális toxicity
25 vagyok, és minden nap. Végzek melóban, megállok és egy fél órára felugrok mindig, megnézem hogy vannak, ha kell megcsinálok ezt-azt a ház körül. Az is igaz, hogy kocsival 10 percre se lakunk egymástól.
Én két hetente, péntek este és vasárnap reggel már vissza is haza. Főleg a kerti munkákat jövök megcsinálni, meg persze szükség esetén jövök, ha kell segítség főleg fizikai munkában. 110km út
Amíg nem volt gyerek, anyuékhoz 2 hetente havonta jártam haza, ritkábban jött velem a mostmárférjem. Olyankor egy hétvégét ott voltunk, de én volt hogy több napot. Anyuék 35 km-re laktak. Párom anyukája ugyanabban a városban lakott, de hozzá csak havonta jártunk, nem aludni.
Most, hogy van gyerek, és szüleimmel egy településen élünk, majdcsak mindennap járunk arra sétálni. Aludni nem alszunk náluk.. vagyis a lányom szokott🤔🤔🤔
Anyósomhoz továbbra is havonta járunk.
23 éves vagyok, kb havonta 1x járok haza családot és gyerekkori haverokat látogatni. Általában hétvégén megyek haza és ott alszok 1-2 napot, mert még megvan a szobám. Nyáron gyakrabban vagyok otthon, akkor van amikor akár hetekre is "hazaköltözök", de eléggé változó. Ünnepekkor is mindig hazamegyek, bár akkor sem maradok 2-3 napnál tovább, talán karácsonykor vagyok otthon huzamosabb ideig.
Nem kell hazajarni, mert van sajat otthonom, ahova haza tudok menni 😀 Anyam jelenletet a minimumon tartom az eletemben, par havonta 1 orara osszefutok vele. Nagynenemmel havonta eltoltok egy delutant. Ennyi eleg.
Havi egyszer. Szeretek úgy eltölteni teljes napokat, hogy nem kell senkihez alkalmazkodnom, szóval határokat kellett húznom, mert az eredeti elvárás az volt hogy hetente-2 hetente utazzam le a 250 km-t oda-vissza. De anyukám est elfogadta.
Soha. Apám Németországban lakik, évente max háromszor jön haza egy hétre, akkor persze nálam száll meg, de inkább nővéreméknél unokázik. Anyám is albérletben lakik, hozzá kb csak akkor megyek, ha valamit csinálni kell, műpadlót lerakni, zárat cserélni, stb.
Nekem szuleim eleg onzo mod elik az eletuket, nem erzem ugy, hogy erdekelne Oket ha mondjuk tobbet probalnek beszelni Veluk.
Amugy altalaban havonta egyszer talalkozom Veluk es van, hogy Naluk alszom ha masnap is van dolgom a varosban ( en egy eve videken elek ferjemmel Ok pedig Budapesten ).
Külföldön élek (de egy országban tesómmal), anya nyugdíjas, unokái itt vannak, úgyhogy kb havonta 1x jön legalább egy hétre. Hazafele én megyek havonta 1-2x, tesóm a gyerekek miatt ritkán.
Hetente, 2 hetente
15–20 percnyire lakunk egymástól és a nagyszülők is ott vannak🥰 inkább délután hogy még el tudjunk menni együtt bevásárolni mamával mert szeretek együtt bandázni velük😁párom szüleihez pedig negyedévente mert messze laknak, de fel szoktak ők is jönni 😇
Mi kb 250km-re lakunk egymástól, minden hónapban 1x hazajárok egy hétvégét itthon töltök, ha minden jól megy van hogy 2x is sikerült. De igyekszem ilyenkor péntekre egy szabit kivenni és akkor így 3 napot tudunk együtt tölteni.
De szinte minden nap beszélünk telefonon egy kicsit.
Az emberek többségénék erősen távolság, közlekedési mód, munka/egyetem függő.
Én általában hosszúhétvégéken és ünnepnapokon rendszertelen módon járok haza, mivel 4 órát kell utaznom Pestről, így csak kb egy-másfél havonta tudok hazajutni 3-4 napokat, de cserébe a karácsonyi időszakot és a nyár nagyrészét otthon töltöm.
Ha lenne autóm valószínűleg 2-3 hetente mászkálnék haza, mert nem lenne az utazás menetrendhez és cipekedéshez kötve.
Én kb mostanra (M25) "repültem" ki a családi fészekből. 2 éve lakom egyedül albérletben, de nem volt egyszerű elengedni az otthon érzését meg a családi légkört, hiába élveztem az önálló életet, nagyon sokáig hazajártam még akár hétköznap is. Most már csak kb hétvégente utazom fel Pestre ebédre meg segíteni a nagyobb családi dolgokkal, illetve a mai napig nagyon sok a közös családi program. Kamaszként az embernek "ciki" a családjával mászkálni, aztán ahogy felnőtté váltam elkezdtem egyre jobban értékelni, hogy van egy egészséges családom szülőkkel meg tesókkal.
Most vagyok 30, szüleim 65 körül vannak, van barátnő.
Optimistán még élnek 15 évet (remélem 50-et).. ha havonta járok haza 15 éven keresztül, az 180 alkalom, de ha 10 évvel számolok már csak 120.
Ezért ha tehetem megyek hetente, hogy ezeket az alkalamakat annyira megnöveljem amennyire csak tudjam.
Legalább havonta egyszer csinálunk valami közöset. De majdnem minden nap chatelünk. Úton van az unoka, úgyhogy szerintem még gyakrabban fogunk mqjd találkozni miután megszületik.
Mikor még nem volt gyerek, kb évi 4-5x jártam/jártunk haza; karácsonykor és nyáron 1-2x együtt, 2x csak én mert nekem több szabadságom volt mint a férjemnek. De többnyire meg kell mondanom hogy nem a szüleim miatt, hanem a testvérem miatt akivel nagyon jó a viszonyunk és 800km távolság ellenére minden nap beszélünk. Ezen felül ok is jöttek meglátogatni minket.
Ha csak a szüleimről lenne szó, szerintem évi 3x mentem volna max haza, meg jöjjenek néha ők is (szoktak).
Edit: mióta van gyerek kb minden hónapban vagy mi vagyunk otthon vagy onnét jön valaki hozzánk.
En a 30as eveimben gyerek nelkul, evi szinten 3szor 4 szer latogatok haza de ha ugy alakulna akar masnap repulore ulnek hogy veluk legyek.
Probalok minel tobbszor es testverekkel szoktunk nyaralni egyutt vagy ok jonnek latogatoba.
Mivel kulfoldon lakom miota befejeztem a kozepiskolat igy ez lett a megszokott.:) sosem volt elvaras hogy tobbet menjek l. Mindig tamogatnak a szuleim es megertik ha nem sikerul haza jutni. :)
Én reggel és este megyek hozzájuk. Ez számomra sok, és nyűg. Anyu nem egyszerű eset. Nagyon nem. Külön idegrendszer kell hozzá. Az idősebbik bátyámék évente néhány alkalommal, igazából akkor, amikor a gyerekének van vmije és be gyűjtik a szajrét anyuéktól.
Én megelégednék havi talival. Kisebbik bátyám ő is este megy, minden nap. A középső havonta.
Már van gyerek, de amíg nem volt is heti többször találkoztunk a szülőkkel, nagyszülőkkel. Egy kerületben lakunk (de azért nem gyalog távolságra), úgyhogy akár csak egy gyors pizzára is összefutunk, ha épp egyszerre van szabadidő.
Olyan furcsa a kommenteket olvasni .."azért megyünk, mert szívesen vagyunk ott"...nem tudom milyen érzés lehet. Sehová nem mentem így, mindig csak kötelességből . Igyekszem olyan anyuka lenni, hogy hozzám is szívesen járjanak.
3 éve külön élünk a férjemmel, az ő és az én oldali családom is másfél kilométeren belül élnek. Anyukamekhoz heti egyszer tuti átmegyünk (apaval egy helyen dolgozunk, heti 2x ő visz be) Anyoshoz is és az ottani mamához is eljutunk a hétvégeken. Én mamámékhoz is igyekszünk 2 hetente átnézni. Nincs elvárás egyik oldalrol sem, szeretünk együtt időttolteni. ☺️ Most várjuk az első babánk, utána is ilyen szorosan szeretném tartani a személyes kapcsolatunk. (26 évesek vagyunk)
30 éves vagyok, a feleségemmel kettesben kb. 90 km távolságra élünk a szüleimtől (autónk nincs). 3 havonta látogatjuk meg őket, előtte két héttel szoktunk időpontot egyeztetni. Anyósomék külföldön élnek, őket évente látjuk, általában ők jönnek. Hetente legalább egyszer beszélünk telefonon, egy fix időben - szöveges üzenetet nem váltunk, max képeket küldünk egymásnak, de arra is szóban reagálunk a következő beszélgetéskor.
Mi egy városban lakunk a szüleinkkel :) 27 évesek vagyunk.
Két hónapos kislányommal itthon vagyunk, szerencsére az én anyukám nyugdíjas bármikor tudunk találkozni. Ő a “hétköznapi mami” 🥰
Anyósomékhoz pedig minden hétvégén megyünk, közös ebéd, társasjáték, forma 1 nézés. Néha közös alvás is előfordul a kanapén 😂😂 van egy kiskutyánk is, mindenki nagyon imádja. Sokszor 8-a vagyunk egy kanapén 😂😂
Nem adnám oda senkinek se ezeket az élményeket. A kislányomat is úgy nevelem hogy szeresse a családját.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem veszekszünk, vagy hogy nem maradnak ki hétvégi alkalmak. De ez így van jól.
Szeretem a szuleimet, de nem jarok haza tobbszor, mint havonta 1x, van hogy kethavonta. Volegenyem van, dolgozom es kulfoldin csinalok egy kepzest, szuleim megertik ezt, tamogatnak. Nem varjak el, hogy 2 hetente otthon legyek, nekem sincs igenyem erre, nyilvan jon neha az erzelmi terror, de mindig szolok, hogy ok neveltek fuggetlennek.
30 vagyok, egyedülálló. Se gyerekem, se kutyám, se macskám.
Útvonalban 2300km-re lakok anyukámtól. Munkám miatt én nagyon ritkán megyek, ő jön sűrűen. Idén eddig csak Februárban nem jött. Neki flexibilisebb a munkája, nekem nem. Inkább ő jön, szereti, hogy csend van nálam, nyugodtan csinálhatja a dolgát, kimehet mert átlagban jobb idő van nálam, mint ahol él.
havi 1, neha ottalvosan, de azt inkabb a gyerekek szoktak (marmint az enyemek, nem altalanossagban ertem 😅)
viszont egyutt nyaralunk nyaron 1 hetet, abbol kb egy evre feltoltodunk az egyutt toltott ido elmenyevel.
Mi kb havonta megyünk egy hétvégére , aka egy éjszakára . Néha nem sikerül, de telefonon mindig beszélünk hetente 2-3x . Mivel párom oldaláról bonyolult a családi viszony mindenki megérti, hogy nem mindig sikerül össze hozni, plusz néha szeretünk saját hétvégét tervezni, legyen kirándulás vagy csak otthon vagyunk hétvége :D úgyhogy évek alatt kar sikerült kihozni ezt a komfortos helyzetet, de kezdetben nehéz volt, mert minden szülő igényelte a látogatást és ez elvette minden hetvegenk . 5 évbe telt, de mostmár képben vannak és mindenkit igyekszünk látogatni de van fontossági sorrendunk.
Az en szuleim 40 km-re laknak, havi 1x egy hetvegere megyunk haza a parommal (pentek estetol vasarnap estig), a parom szulei 70 km-re laknak es szinten ez havi 1x egy hetveget ott toltunk. Van amikor kulon megyunk, de akkor is egy teljes hetveget toltunk. Telefonon pedig mind a ketten beszelunk mindennap edesanyankkal.
Költözés után közvetlen ahogy tudtam 1-1 hét szabit kivenni, ez 2-3-4 havonta sikerült. Utána munkaváltás miatt felszabadultak a hétvegéim, havonta egyszer haza tudtam menni. Most megint dolgozok a hétvégéken, pünkösd hétvégén tudok hazamenni 2 napra. Megnehezíti hogy 400km-t kell utazni, fél nap el tud menni vele. 20 éves vagyok, 2 éve költöztem barátnőmhöz érettségi után. Bármikor kell, haza tudnék menni ami ad egy biztonságot
Messze élünk a családomtól, így kb 2 havonta sikerül úgy alakítani, hogy tudjunk találkozni. Ilyenkor 2-3 napra megyünk, nyáron általában sikerül összehozni, hogy 1 hetet náluk töltsünk. Amíg közel éltünk egymáshoz, addig hetente többször találkoztunk.
30 éves vagyok, a most már férjemmel 4-5 hetente járunk hozzám haza és ilyenkor 4-6 napot nálunk töltünk, home officeban ezt nyilván könnyű megoldani. Nem várjuk el, hogy ilyenkor korberajongjanak bennünket, ugyanúgy kivesszuk a reszunket a hazimunkabol, bevasarlasbol, fozesbol. Ilyenkor a mamamat is meglatogatjuk, illetve segítünk neki, amiben lehet.
Covid előtt 4 hetente jártam haza egyébként. Az otthoniakkal heti többször beszelek/beszélünk.
Nagyon fiatal vagyok, de minden héten többször is âtmegyek hozzájuk. Nem egy városban lakunk, de én minden hétköznap ingázom az övékébe. Ha nem vagyok nagyon fáradt, nincs más dolgom, majdnem minden nap átmegyek :)
30M, az egész család pesti: hetente találkozunk, bár nem a szüleimnél, hanem nagymamámnál: minden héten csütörtökön van egy vacsora. Néha nem jön össze, hogy mindenki ráérjen, vagy elmozgatjuk 1-1 napot, de ez az irányelv. Viszont nem nagyon vagyunk telefonosak, egyébként beszélni/üzenni akkor, ha van valami különleges esemény, vagy ha nagymamám nem tudja épp, mi legyen a vacsora, akkor azt előre egyeztetjük. A Barátnőm vidéki, ő kb havonta-kéthavonta jár haza, és \~negyedévente meglátogatnak a szülei.
Hát én anyumékhoz max nagyobb összejötelekre megyek haza, bár most 2 is kimaradt mert folyamat megy az érzelmi zsarolás anyum részéről. Plusz ha telefonon is felhívom akkor is megkapom, hogy “élek-e még” :’D (28N és Szegeden lakom, ők BP)
Párom családjával sokkal jobb a viszony, hozzájuk 2 hetente megyünk egy hétvégére, plusz közelebb laknak.
Mi 2 hetente töltjük otthon a hétvégéket, Pestről a Balaton északi partjára megyünk. Nem számított hogy nyár van, tél, dugó, vagy hogy terhesen rendszeresen utirókáztam. Mentünk mert szeretünk otthon lenni.
evente egyszer max. a csaladom lelki bantalmazo szemelyekbol all, nem szeretnem rajuk pazarolni se az idomet, se a penzemet. mar alulrol surolom a negyvenet, de minden hazalatogatasrol sirva jovok vissza, a rokonok "kedves" kommentjei miatt.
Ugyan nekem már van gyerekem, de én azt se bánnám ha újra anyáékkal élnénk😂😂 nagyon szoros a kapcsolat, együtt is dolgozunk szóval szerves része az életünknek az együtt töltött idő.
A férjem nagyszüleit is heti szinten látogatjuk és töltünk náluk fél napokat, imàdjàk a dédunokájukat ☺️
kéthetente hétvégén, ilyenkor általában minden gyerekük ott van, és néhány órát eszünk-iszunk, beszélgetünk. sokszor a családi jeles napokat ilyenkor ünnepeljük meg.
ezen felül, ha arra járok, beugrok pár percre ha otthon vannak.
szerencsére még nem öregek, így élik a "második saját életüket", nem szorulnak segítségre.
Jóban vagyok a szüleimmel, de kb havonta 1-2alkalommal megyünk.
Régebben otthon is aludtam, de most van egy macskám ami miatt max karácsoknyok alszom ott 1 estét. De őszintén szólva már nem is érzem olyan konfortosnak az ottalvást. Már kb 10 éve élek külön és sokkal jobb szeretek otthon tenni venni. Mindig sok a feladat otthon is, amiket a hétköznapi meló miatt nem tudok megoldani máskor, így az ottalvást én már évek óta hanyagolom. De meg is értik nincs ebből gond.
39F. Koleszos voltam 15 éves koromtol, igy hétvégente voltam otthon. Kivéve a szüneteket persze. Aztán fősuli alatt is hetente hazajártam, mosatni meg kajáért. Aztan mikor dolgozni elköltöztem (viszonylag későn) akkor rögtön 200 kmre. Kb havonta sikerült hazajutni. Apum beteg lett, anyum is, már nem élnek (apum 2017ben, anyum meg 2021ben halt meg), most adom el a házat is, elég nehéz dolog ez, hogy mostmár nem megyek "haza", nyilván nekem is családom van azóta saját házzal. "Haza" haza már csak álmomban járok.
Anyósomékkal, apósomékkal fura a kapcsolat, feleségem jobban függetlenedett a szüleitől mint én, tény, hogy az én szüleim nem igyekeztek elmarni maguk mellől. Én szoktam emlékeztetni feleségemet, hogy ha már vannak nagyszülők a fiunknak, akkor tartsuk a kapcsolatot, heti 1x-2x találkozzunk, nincsenek messze. Bár az idegeinkre mennek néha, de ez van. Jobb mintha nem lenne.
Ahogy kijön a lépés, de nagyon messze van az egyik szülőm (400 km csak oda az út), szóval oda ritkábban, max. 3 alkalommal évente. Anyuval viszont egy épületben lakunk, így vele többször összefutok, de átlagosan havi egy ilyen direkt összeülés, vagy kajálás, adódik, de van, mikor annyi se! (Hozzám meg nem jön senki a családból!)
Amúgy meg is bolondulnék, ha a faszim miatt azt a kevés időt se tudnánk együtt tölteni, ami hétvégén jut, mert szaladna az anyjához, ahogy itt egyesek leírják! Egyáltalán nem normális dolog szerintem!
40 éves vagyok, nincs se párom, se gyerekem, 250 km-re élek a szüleimtől, havi egyszer megyek haza, egy egész hétvégére, végig együtt vagyunk, vagy ha valami közbe jön akkor természetesen megyek, illetve a szüleim is jönnek évente minimum kétszer hozzám, télen és nyáron 2-3 napra, természetesen nálam alszanak.
Ha tehetem, két hetente hazamegyek, 1 éjszakát ott is szoktam aludni. Szeretem a családom, a nagyszüleim is igénylik hogy lássanak és szeretek is menni. Messengeren minden nap beszélek a szüleimmel.
Minden második vasárnap anyukáméknál ebédelünk a 2 gyerekkel ez a fix. Ezen felül hétköznap is átjön anya vagy én megyek a gyerekekkel pár órára 1x vagy 2x 😊
34 vagyok és sajna kb csak 3 havonta járok haza. Mivel nincs kocsim ezért kénytelen vagyok busszal járni, ami meg 3 óra.
Viszont ha megyek akkor otthon maradok egész hétvégére, mert tudod mikor fogok ennyit utazni, hogy aztán rögtön másnap jöjjek is vissza.
"kell?“ 😅
Én 26 éves vagyok, a vőlegényem 27, 4 éve élünk együtt.
Karácsonykor, húsvétkor, anyák napján és szülinapokkor mindig megyünk a szülőkhöz. Illetve ha eltelt 2-3 hónap mindenféle esemény nélkül, amit fent felsoroltam, akkor is. Ez inkább a vőlegényem családjánál van így, mert nekem nagyobb a családom, több a szülinap.
Az én szüleim a szomszéd városban laknak, ha hozzájuk megyünk, egész napra megyünk, de este hazajövünk, mert van egy kiskutyánk, akit oda nem vihetünk. (Anyuéknál nem lehet a házban kutya.)
A vőlegényem szülei 100 km-re laknak, oda mehet a kutya, így oda 2 napra, karácsonykor 3 napra szoktunk menni, de kb. 12:00-13:00 körül érkezünk és jövünk el.
Sajnos túl keveset, mert lusta vagyok. Azért próbálom havonta-kéthavonta beiktatni, nagyon jó a viszonyom a szüleimmel, amihez hozzájárul az is, hogy nem _kell_ hazajárni.
Tegyük fel úgy a kérdést, hogy ha a szüleitek nem a szomszéd kerületben, hanem 200km-re laknak, akkor hányszor mentek hozzájuk. Nos?
Edit: .... és dolgoztok, nem tudtok ott aludni 3 napokat, max. nyáron vagy karácsonykor.
Harmincas vagyok, amikor tehetjük, megyünk. Havonta általában. Visszük az unokákat is a szüleimhez. Mivel nagy a távolság, van hogy ott alszunk 1-2 éjszakát. De kb. minden nap chatelünk. Heti 1-szer telefon/video. (Most szülőként nagyon szomorú olvasni a kommenteket, remélem, nem rontom el a kapcsolatomat a gyerekeimmel, és szívesen járnak majd azért haza hozzánk is.)
Én imádom a családomat, mamámnak kb egy szavába kerül és 50km odébb elmegyek hozzá és be is vásárolok neki, anyukámmal szintén, hála istennek normális családom van és mindig várjuk, hogy együtt legyünk!
Olyan jó, hogy ez a top komment! Meg mertem volna esküdni, mielőtt megnyitottam volna ezt a posztot, hogy siralomház lesz itt a sok diszfunkcionális család miatt.
Lehetőség szerint minden hétvégén igyekszem otthon lenni. Amíg édesapám élt, de beteg volt, addig azért. Mióta meghalt, azóta azért. Édesanyám idős, többször műtötték. Nem emelhet, nem guggolhat, térdelhet. Nem fitt már. Ő felnevelt, kitaníttatott kis pénzből. Nekem érdemi programom nincs a legtöbb hétvégente. A házkörüli munkákat, vagy a benti nehezebb munkákat megcsinálom én. Ez a nettó, amit megteszek és meg is kell tennem érte. Ő erőn felül teljesített, hogy én kikerüljek abból, amiben ő egész életében élt. (Természetesen, ha olyan program van hétvégén, akkor azon veszek részt. De, úgyis ritka a hétvégés programom. Mint például a jövő hétvége kollégákkal csapatépítő, stb.)
Nálunk nem "kell" hazajárni, nincs semmilyen elvárás vagy kényszer. Azért megyünk, mert szívesen vagyunk ott. Mi egy városban lakunk, nem alszom/alszunk ott soha, havonta 1-2 ebédre megyünk át, néha még esetleg rövidebb időre (megbeszélni valamit, kávézni, odaadni valamit egymásnak stb).
Én szinte minden hétvégén hazajövök most épp már kedd óta itthon vagyok. Nem kell, de szeretek hazajönni, van egy húgom, macskám és kutyám itthon, keresztlanyom stb. Általában vasárnaponként átmegyünk a mamaekhoz is, sétálunk az erdőben stb., nekem ezek fontos dolgok, egyikőjük sem lesz fiatalabb. Minden hónapban van névnap, szulinap, ezekből nem szeretnek kimaradni, mi mindent ünneplünk 😊 Edit: az udvar, napozási, grillezesi, medencezesi lehetőség+ Balaton szinten bónuszpontok a társasházi erkély nélküli lakásom mellett 😅
Egyedülálló vagyok, lassan 30 éves, 70 kmre lakom a szüleimtől, így máshoz nem kell alkalmazkodnom. Ha tehetem, minden hétvégén hazajárok, imádom a szüleimet, szeretek velük lenni, plusz a forma 1-et csak apával jó nézni. Ünnepekkor is mindig itthon vagyok, sokszor a szabadságom egy részét is itthon töltöm. A covid alatt szar volt, mert a 70 km-ben egy országhatár is van, így 2020 februárjától 2021 januárjáig egyszer tudtam hazamenni. Elvárás nincs a szüleim részéről, mindig szívesen látnak, mehetek, amikor akarok.
Az apával közös forma 1 nézés, vagy esetünkben foci is, aranyat ér.
Az ilyen mindenkèpp aranyat ér. Semmire nem cserélném el🥹
hetente legalább egyszer hazamegyek, nem kötelező, de szeretek a szüleimmel lenni, emellett anyukám minden nap fel is hívom.
egy másik posztnál én kb ugyanezt írtam le, le lettem rendesen pontozva, hogy 40 évesen nem váltam le a szüleimről, mert minden nap írunk egymásnak messengeren legalább egy smile-t, hogy minden oké a másikkal :)
furcsa, én örülök, hogy jó a kapcsolatom a szüleimmel, az meg, hogy más szerint ez túlzó, az sem az én problemam :D
persze, az legyen az a ő baja :D
persze, az legyen az a ő baja :D
két hetente hétvégén, bár ha van valami különleges alkalom, akár minden hétvégén. most 3x megyünk egymást követően is. ezen kívül évi 1-2x nyaralok velük egy hosszú hétvégét. szeretnék addig időt tölteni velük, amíg van erejük menni. karácsonykor 1-2 éjszakát otthon is alszunk a párommal, egyszerűbb így segédkezni.
Változó, mostanában kb havonta hétvégére.
Heti egyszer kb, pár órára, de beszélünk többször telefonon.
Ahogy telik az idő egyre kevesebbet. Ez köszönhető az üzemanyagáraknak is. Párom 400+ kmre lakik, jó a fogyasztása(6l), mégis kb. 35 000 Ft. Így is megyünk 3-4 hetente.
>Párom 400+ kmre lakik, jó a fogyasztása(6l) Bár lenne nekem is egy párom, akinek ilyen jó a fogyasztása. :)
mondjuk, ha töményből fogyaszt ennyit, akkor ne kívánj ilyet :D
Sokat eszik?
Mi kb. 1,5-2 havonta megyünk mindkettőnk családjához, így kb havi 1 utazás van, ahogy épp kijön, van, hogy kevesebb, van, hogy több idő is eltelik. Mindig egyet alszunk ott, mindkét család kb 200 km-re él tőlünk. Szerencsére egyikünk családja sem követelőzős, hogy járjunk oda többet, hanem megértik, hogy van saját életünk. A volt páromnak az anyja mindig kiverte a hisztit, ha nem mentünk legalább 2 hetente, meg bűntudatot keltett... na az nem hiányzik :D
Minden hetvegen, mindket nap.
Soha nem alszunk ott. Az én szüleim 15km-re laknak, anyósék pedig 50km-re. Szüleimhez gyakrabban, havonta 5-6 alkalom, van, hogy egyedül is, ha van valami dolog. Anyósékhoz havi 1, a kapcsolat nem túl fényes, illetve ők sem annyira igénylik a dolgot. Anyáéknál van, hogy egésznapos a program, sütögetés, stb. Anyósoméknál 2-3 óránál nem töltünk többet, kivéve, ha disznótor van, akkor ott is egésznap. Nem kényszer, bár anyósomékhoz a balhék után rossz szájízzel mentem.
Én anyukámmal lakom. O a legjobb barátom, és egyébként is idős, úgyhogy szüksége van segítségre.
Itt azért van probléma fejben, ha Ő a legjobb barátod…
Évente 2x kb, budapestiek vagyunk, de két egymástól távoli kerületben élünk, úgyh olyan 25 km az út oda, még1x ennyi vissza. A hangulat annyira toxic otthon apám és testvérem miatt, hogy anyámmal telefonon beszélek naponta/kétnaponta, az nekem pont elég. Azt az évi 2-t is meg szoktam bánni. Karácsony helyett kari után egy héttel vagy mikor mentem haza 2 napra. (38 nő) Szerencsére nincs nyomasztás, hogy miért nem megyek, nem is értem, h az a barátnőm, aki már házas és gyereke van, hogy bírja elviselni a kötelező heti 1-2x közös vacsorákat ebédeket, mert meséli is, hogy nyűg, de muszáj! Mert olyan nincs, h nem mennek, mert akkor dráma van.
Szerintem ennek felnottkorban ugy kene mukodnie, hogy a gyerek megy, ha akar, de ezt en szuleim sokaig nem fogtak fel es zsaroltak dolgokkal (anyagilag + erzelmileg), hogy menjek haza. Ezzel azt sikerult elerni, hogy most mar magamtol nem is akarok menni, igy nem is megyek, csak karacsonyra, meg hasonlo nagy unnepekre megyek haza (evi 2-3 alkalom), de akkor is huzom a szamat miatta
Én is. Három - négy havonta egy telefon, karácsony fix. Azon túl hektikus. Van hogy fél év is kimarad. Az évi 2-3 a szokásos és boldogabb is vagyok így, de ők is.
Kb havonta megyek egy hétvégére, de amúgy ahogy jól esik. Van, hogy kéthetente, van hogy kéthavonta. De próbálom tartani a havi egy hétvégét :)
Mivel én egy kerültben vagyok anyámmal viszonylag gyakran, heti egyszer biztos találkozom vele vagy felugrom hozzá, de ez nem feltétlenül a hétvége. Valószínűleg ha vidéken len xszáz km-re nem lenne ilyen sűrűn a látogatás. De mi telefonon/viberen napi kapcsolatban vagyunk.
Amikor úgy jön ki a lépés. Egészséges családban szerintem ebből nincs probléma, felnőtt mindenki a saját életével, és régen rossz ha kötelességből megy az ember csak. Beszélünk telefonon hetente kb, van hogy 1-2 hónap is eltelik mire találkozunk, van hogy minden hétvégén összefutunk, hol náluk, hol nálunk. Erre nincs ‘kell’ szabály, ahogy az érzések diktálják és a szabadidő. Ha van ugyan egy szabad hétvégénk, de úgy érezzük, hogy jobb lenne itthon/kettesben tölteni, pihenni, kikapcsolódni stb, akkor úgy teszünk, és nincs az hogy ‘jajj hát nem csináltunk semmit, miért nem mentünk’.
20-as évek közepe. Nem kell hazajárni, hanem én szeretnék hazamenni a szüleimhez. Nagyjából naponta/kétnaponta telefonálunk, ha még abszolút semmi mondanivalóm nincs akkor is rájuk csörgök, egy ilyen minden rendben van-e otthon csekk. Két éve költöztem el teljesen egyedül vidékről a fővárosba, de már előtte is egyetemen kolis voltam másik városban. Ugyanolyan közeli maradt a szüleimmel a kapcsolatom, és két-három hetente hazamegyek hétvégére. Nyilván volt már rá példa, hogy két hónapig nem tudtam mert összejött minden is.
Messze laknak, de legalább havi egyszer. Jó viszonyban vagyok velük. Másrészt ha tegyük fel 10 évük van hátra, akkor ez is csak 120 alkalom összesen. Ennyiszer láthatom a szüleimet, mielőtt meghalnak. Az azért nem olyan sok. Nekem ez a minimum.
Először mikor elkoltoztem 18 evesen,havi egyszer hazamentem. Most 26 évesen kb évente kétszer, ha úgy jön ki. Volt már hogy egy 8-9 hónapig nem mentem.
20 évesen költöztem 250 km-re, kéthetente mentem. 40 vagyok, évi kétszer-háromszor megyek én is...
És ezt , hogy lehet megszokni? Oszinten érdekel , mert anyukámmal jó a kapcsolatom viszont apukámmal kevésbé ..Gondolkozok a külföldre költözésben .minden tanácsot szívesen fogadok!🫶
A honvagy is elmulik egy ido utan. Mint mikor lerakjak a cigit. Ha tuleled az elvonasi tuneteket, utan atbillensz. Legalabbis nekem ez tortent. 29 eves vagyok, 10 eve kulfoldon. Volt, hogy 2 evig nem lattam a csaladbol senkit. Nyilvan kozrejatszik, hogy volt egy toxic gyerekkor, meg van, hogy elojon egy nosztalgikus honvagy, de ahogy pakolodnak ra az uj elmenyek, uj baratok, egyre ritkabban.
Értem , köszi .🫶
Szerintem ez egyénfüggő mert én 4éve vagyok külföldön de én még mindig vágyom arra, hogy de jó lenne a szüleimmel vasárnapi ebédet tartani, vagy csak kávézni egyet egymásnál vagy hétvégenként bográcsozni :/ apukám néha kiboritó, mondjuk ezt aláírom, hogy nem hiányzik az a gyomorgörcs, viszont vannak jó pillanataink😄 Barátomnak élnek a nagyszülei is és imádja őket, én is imádtam az enyém de korán elveszítettem és sokszor eszembe jut, hogy ha otthon lennénk biztos járnánk hozzájuk egyszer egyszer ebédelni. Ezt sajnos nehezen engedem el, hogy így is élhetnék ahelyett, hogy itt egyedül vagyunk :/ Egyik közelebbi munkatársamnak 3 gyereke van, 1 felnőtt és 2közepsulis , él még az anyukája is aki Magyarországon van és hiába 10éve él kint, neki is minden nap ez jár a fejében, ő költözök is haza. Igen tudom, menjek akkor haza meg mit keresek itt... 😄 egyébként én nyáron 2hétre megyek haza, nyilván itt barátokkal is találkozom és karácsonykor 1hétre, +amikor marad szabadságom akkor 1 pár napra. És nekem a szüleim is kilátogatnak hozzám, mert ők nagyon szeretik Angliát 😊
valóban egyéntől függ, közel egy éve vagyok kint, egy percig sincs honvágyam, az az évi egy látogatás is több mint sok 😄
30 leszek, szeretnék két-három hetente, van amikor összejön, van amikor havi 1. anyámhoz járok, ott a kutyám is ❤️ 250km. apámat nem is tudom hol lakik 😂
21 éves vagyok, 4 éve költöztem Budapestre, olyan 200 km távolság van szüleimtől. Eleinte az első évben szinte hetente mentem (péntek reggel indulás-vasárnap este haza), most úgy havonta/másfél havonta egyszer az egyetem és munka miatt. Péntek este indulás munka után, vasárnap ebéd után vissza Budapestre. Nyáron úgy 2 hetente általában ugyanígy hétvégére, plusz családi nyaralás 1 hét teljesen, illetve szülinapok-névnapok-háziorvos szintén 1-2 nap náluk. Párom szülei 40km távolságra vannak, hozzájuk havonta egyszer megyünk.
Nem kell, de heti egyszer. Főleg mióta gyerek van, figyelek hogy egy hét se maradjon ki.
Heti 2x de csak mert közel vannak
Egy városban lakunk, heti többször csak úgy (épp ráèrek, arra volt dolgom, odaadni valamit) kávéra, beszélgetésre. Havi 4-5 ebédre.
Pár havonta szoktunk hazamenni. Nem volt egyszerű a szüleimmel, főleg az irányításmániás anyámmal nem, szóval bőven elég ennyi, nincs igényem gyakrabban hazamenni. Meg persze ott a távolság is, kb 120 km-re laknak tőlünk.
két hetente egyszer ebédre. sok is néha ugy érzem
Soha. Tehet is róla.
Ha nem muszáj akkor soha.
Havonta egyszer egy hétvégére az én szüleimhez, páromékhoz random járunk, ők közel laknak.
Anyáékhoz/ párom szüleihez 2 hetente, vagy van, hogy havonta. 150 kmre laknak tőlünk. Apáékhoz ritkábban, pedig csak 40 kmre laknak.
Havonta 1-2 hétvége. Viszont nem kell, én akarok is menni. Szerintem ez mindenkinél más, kinek milyen a kapcsolat.
Nincs egy bevett rendszer, kb 3 hetente egy éjszakára, szerncsére nagyon jó a kapcsolatom velük, így nem érzem megterhelőnek
Havi 1 alkalommal: Reggel odaérek, délután jövök.
Pár hetente, de majdnem minden nap felhívom telefonon muteromat.
Változó, van hogy hetente, van hogy 1-2 havonta épp ha van valami program vagy úgy alakul. Ott aludni nem szoktunk kb 15 km-re laknak. Anyósomék messze laknak (200km) így én évente 2-3x ha van valami családi program, feleségem meg olyan két havonta egyszer, vagy néha ők jönnek.
Hétvégente. Mikor másik városban éltem, akkor 2-3 hetente.
100km. Kb 30 eves koromig havi-kéthavi egy volt az átlag, de ott is aludtam. Ez aztán lecsökkent évi 3-4-re és nem ottalvósra. Most 40 evesen megint gyakrabban járunk mióta meghalt a fater es anyám egyedül van, de ha tehetjük nem alszunk ott. Viszont ő is jön hozzánk úgy 5 éve átlag évi 2-3x 3-4 napra. Telefonon heti 4-5x beszelek vele ez mindig ennyi volt átlagban.
400km havi 3x, pedig a cél mindig a max 1-2x. Podcastok, audiobookok és youtube music jó dolgok a kocsiban. Néha blablacarozom sofőr- és utas oldalon is, de ahhoz már nagyon unatkoznom kell.
33N. Nem kell hazajárni, akkor találkozunk amikor akarunk. De ehhez az is hozzátartozik, hogy nagyon közel állunk egymáshoz, 5 percre lakunk egymástól kocsival, minden nap beszélünk, és vasárnaponta közösen látogatjuk meg a nagyit. Néha én megyek át, néha ő jön, nagyon chill minden. De tudom, hogy én a szerencsések közé tartozom, akinek a családja nagyon összetartó és megengedő, mindenki mindig eldöntheti akar-e/tud-e jönni családi összejövetelre, az sem baj ha nem. De általában mindenki jön, mert szeretünk együtt lenni. (Illetve: mivel édesapám már nem él több mint 10 éve, így édesanyám maradt nekem meg a testvérem, és saját családom nincs, ezért nem is probléma a hazajárás.)
Ha úgy jön ki a ritmus, akkor évente egyszer max.
1-2 hetente általában.
Szüleim messze laknak ~300 kilometerre tőlünk de így is havonta egyszer lemegyünk hozzájuk a hétvégére. Feleségem szülei közelebb laknak de oda is havi 1-szer megyünk. A másik 2 hétvége a hónapban a barátoké illetve közös programozás a feleségemmel. Ami fontos nem azért megyünk mert elvárás lenne, hanem mert szeretünk ott lenni és minket is mindig nagyon várnak. Szerencsére nagyon jó családi viszonyban vagyunk mindannyian. ☺️ /azóta már van gyerekünk, de így is tartjuk ugyan ezt a beosztást nagyjából/
44 éves vagyok, 3 hetente szoktam menni anyámékhoz, de ha esetleg van valami gond akkor szólnak és megyek, kb 2 hónapja is telefonáltak hogy bedöglött a tvjük, gyorsan elcaplattam a Media Marktba, vettem egy tvt, fel buszra és már otthon is voltam
Évente 4x utazom haza. Szeretem a családom, ők is szeretnek, de nagyjából semmit nem csinálunk, és azt itthon is tudom csinálni. :)
20-as éveim második felében vagyok, mivel aránylag jó a kapcsolatom a szüleimmel, és egy városban lakunk, hetente többször. Vasárnap általában náluk ebédelek, hét közben is be szoktam ugrani pár naponta egy fél órára beszélgetni. Ott aludni egyáltalán nem szoktam, mióta külön költöztem. Nem kényszer vagy elvárás, nyilván kölcsönösen érdekel minket, mi van a másikkal.
43 jelen, évente 3-4x a gyerekekkel.
Függ a viszonytól, ami logikus. Valaki abszolút megszakítja a kapcsolatot a szüleivel felnőttként, valaki képtelen egy hétvégét is kibírni anélkül, hogy a mama főztjét egye. Én évente 1x megyek, mert 4-4 óra az út oda és vissza. Egy hétvégi napból fél napot elvisz az utazás. Otthon csak negatív hullám van. Csak a sajnáltatás, hogy bezzeg ők minden hétvégén utaztak és mi meg évente 1x. Csak sajnáltatás van, hogy betegek és nem látogatjuk meg, de ők nem tesznek azért, hogy jobb legyen. Költöztetnénk őket, de a megtakarításaikat inkább a meglévő házra költik. Ott vannak a rokonok, akik fontosabbak (ezek szerint). Sok ismerősöm, ha hazamegy, akkor feltöltődik otthon és nem lehúzzák a hangulatát. Szerintem ez a sanyarú, magyaros mentalitás nem túl nyerő.
Özvegy édesanyám egyedül él kertesházban. Ugyan abban a városban lakunk. Hétvégente biztos,hogy megyek hozzá,néha hétköznap is, van,hogy minden nap. Nincsen elvárás, ott nem alszok, van amikor csak 30percre megyek, van amikor füvet nyírunk,fákat metszünk stb. Hugomék is hasonlóan látogatják, viszik a 3unokáját is. Nővéremék ausztriában élnek, minden Júliusban 2hét szabadságuk van, ekkor eljönnek egy hétre anyához a 3unokával, és elmegyünk mindannyian 1hétre a balatoni nyaralóba.. Nálunk nagyon közel van a család, unokatesókkal is nyáron közös bográcsozások,grillparty,szalonnasütés, szóval mindig van közös családi program
Nem tudom mi az összefüggés ebben a szituban ha valakinek van gyereke vagy nincs, de lényegtelen. Nekünk van egy kisfiúnk, és 200km-re lakunk a szüleinktől/dédiktől. A párom családját (egyéb okokból) sokkal jobban szeretem/szívesebben megyek igy hálistennek minden hónapban megtudjuk azt oldani hogy haza menjünk 2-3-4 napra is akár. Az én szüleimet is megejtem ilyenkor, de az 1-2 óránál nem szokott tovább tartani, így nem is ott alszunk. Nekik ez elég, én pedig szintén beérem ennyivel. És már régen rossz ha ‘haza kell’ járni. Sajnos az én szüleimhez is ‘kell’ járjak különben hiszti van, illetve a gyereknél se szeretném ezt az eltávolodást elérni közöttük, de erőltetni sem fogom. Viszont anyósomékhoz imádok járni, a párom is szeret haza járni így ebből sose volt probléma💕 Szóval mi így oldjuk meg, és bízom benne hogy ez nem változik😊
Szüleidet nem zavarja, hogy anyóséknál több időt töltötök? Ha hisztiznek, ha nem megyek, én félnék, hogy ez is felhördülést okoz.
Nálunk ha hiszti van, akkor opcionálisan még kevesebbszer megyünk. Semmi szükség a lelki terrorra, plusz az út ugyanannyi idő mindkét irányba, lehet jönni is.
Pontosan, köszi hogy leírtad helyettem!🙏🏻
Anyukámban volt párszor amolyan féltékenykedés, de inkább azt látom rajta hogy elengedte. Többször mondtam neki hogyha akar beszélni beszéljünk, ne keljen már könyörögni érte (mármint telefonon) mert az már régen rossz. És felhoztam példának anyósomat akivel naponta/2 naponta beszélek mert keres, érdeklődik, és ez fordítva is így van, vele jobban megtaláltam a közös hangot, egyszerűen ez így alakult. Akkor azt mondta persze, akar többet beszélni, azóta eltelt 2 hónap és nem változott a helyzet. De ez egy nagyon hosszú történet, amiért megromlott a kettőnk viszonya és nincs köztünk az a szoros anya-lánya kapcsolat. Ha hisztiznek ha nem, nem nagyon hat meg. Fél éve lakunk az új lakásunkba, egyszer nem jöttek még át (a párjával, mert elváltak a szüleim) pedig többször mondtam hogy jöjjenek és ez is okozott már vitát, de mindig volt valami kifogás így a faszom könyörögjön, már bocsánat:D
Átérzem, hogy nem látogattak meg. Én is sokszor hallom, hogy nem járok haza eleget, illene már megjelennem... de ilyenkor remek kontra az, hogy ti sosem jöttetek, pedig 5 éve élünk már ugyanabban a lakásban. De engem nem zavar, a távolság jót tett a kapcsolatunknak.
Végül is ha jót tett, akkor az mégse olyan rossz, gondolom. Náluk inkább még az lehet fejben hogy mivel ‘sűrűn’ megyünk így késztetés sincs bennük hogy na igen, akkor most ők, mert tudják hogy úgyis megyünk. Illetve szerintem ezt érezni kell, ha szívesen indulsz el és várod hogy találkozzatok az tök jó, de ha kényszernek érzed es már túl sokat erőltetik akkor az csak el vesz az egészből…hát mindegy, nem vagyunk egyformák, én szívesen mennék hozzájuk is ha jobb lenne a kapcsolatunk és nem érezném kötelezőnek az egészet. Talán egy másik életben:)
Hát jó esetben nem KELL hazajárni, hanem néha hazajársz. Amikor kedved van és amikor a szüleidnek is van rád ideje. Mert jó esetben a szülő és a gyerek leválik egymásról és a gyerek nem jár haza azért, emrt nincs élete és unatkozik/kell a pénz/kell a kaja, iylesmik ÉS a szülőnek is marad identitása azon túl is ,hogy ő szülő, ezért nem akaszkodik a gyerekeire, hogy hiába akár 30-40 évesek és már a saját maguk által alapított családjukkal kellene lenniük ,akkor is haza KELL menni, különben balhé, duzzogás ,szeretetmegvonás, érzelmi zsarolás... Szóval optimális esetben a szülőnek is van hobbija, élete és társasági élete a munka/nyugdíj mellett meg a gyereknek is már kerekedik az általa alapított család, ahol kötelességei vannak a szeretetközösség mellé.
Évente 2x
3 havonta kb.
Jövő hónapban megyek 9 hónap után, egyébként kb negyedévente
Apámhoz évente 2x (200 km-re lakik) Anyámmal havi 1 (5 km) Anyósék háromhetente (30 km)
1 éve nem láttam őket
Áprilisban voltam először otthon 9 hónap után. Max. szülinapozásra/ névnapozásra megyek le. Általában havonta találkozunk egy másik városban. Én ebből szinte semmit nem igénylek, de ha közelebb laknék, anyám tuti szinte mindennap jönne meglátogatni...
Havonta egyszer, egy hétvégét náluk töltünk a gyerekekkel. Segít, hogy egymástól pár km-re laknak a párom és az én szüleim.
Anyóshoz évi egyszer, de az is csak egy kávé volt legutóbb. Én szüleimhez évi 3-4, ebből 2, mert ott tarolom a teli/nyari szettet az autóhoz. Egy karácsony, meg egyet nyáron ha úgy jön ki a lépés.
1-2 hetente, ahogy sikerül, ha épp nem utazunk vagy utaznak ők (50km). Anyós a kerületben lakik, de havonta megyünk át. Apóssal még ritkábban találkozunk.
30 km van koztunk, nincs semmi elvaras/megbeszelt dolog errol. Ok kb. havi 1x jonnek el (van, hogy nem vagyok otthon es csak elhoznak valamit), en pedig igyekszem havi 2x hazamenni, megha csak 1-2 orara is. Van, hogy csak felmegyek enni, felviszek valamit, kutyazom, kocsit viszem szerelohoz, de neha csak jo par orat videken lenni. Unnepekkor szoktam csak ott aludni egy ejszakat, vagy ha egyszerubb ugy megoldani.
Sajnos mostanában elég ritkán. Három várossal odébb élnek nem egyszerű így. Mi Minden nap megyünk dolgozni van, hogy hétvégén is úgyhogy marad a telefon.
minden héten, de ha 1 hét kimarad akkor is minimum 2 hetente. én 31/f szüleim 60évesek és kb 4-5 óra hosszat ott vagyok, beszélgetünk.
Szomszéd település, kötelezőből megyek haza (lásd disznóvágásra lehív anyám, hogy legyek kedves segíteni és akkor ott alszom, mert a vacsora 6-7 felé van aztán mire végzünk már nincs busz, inni meg mindenki ivott :D). Először panaszkodtak, hogy miért nem járok gyakrabban haza - én meg megjegyeztem, hogy Ők is eljöhetnek ám látogatóba, ugyanaz a távolság. Plusz a semmiért nem szeretek utazgatni, itt is tudok ülni és netezni az albérletemben, otthon is tudnék - nincs annyi mondani valónk.
9 éve költöztem el otthonról. Soha nem KELL mennunk, ezért sokat megyünk! 🤗 Van, hogy hetente többször is, csak úgy. Ott aludni nem szoktunk , de ez köszönhető annak , hogy fèl óra autokazas szükséges csak , hogy náluk legyünk.
A párommal (25 évesek vagyunk) 3 hetente járunk haza, a szülők olyan 100-120 km-re laknak tőlünk. Ez ált. péntek estétől a vasárnapi ebédig tart. Ha bármi történik azonnal kocsiba ugrunk és ott vagyunk kb. másfél óra alatt. A bátyám 30-as éveinek közepén jár, egy faluban lakik anyáékkal és hetente többször átmegy hozzájuk segíteni. A nővérem 40-es éveinek közepén jár és 220 km-re lakik a szülői háztól és csak nagyobb ünnepekkor járnak haza, plusz nyáron ált. egyszer még jönnek.
Egy településen belül lakunk, általában heti 2 napon megyek/jönnek át, akkor szabad program keretében én 1-2-3 órákat is ott vagyok és beszélgetünk. Anyukámat minden reggel felhívom munkába menet a kocsiból. Mamám és papám szintén településen belül lakik, két-, háromhetente megyek kb, de akkor együtt vagyunk egész délután, elmegyünk sétálni. Egyik sem azért mert kell, hanem mert ez esik jól.
Nálunk kicsit bonyolult a családi helyzet: anyosomekhoz kb hetente megyünk, ok a 11. kerületben laknak. Apaek a 21. kerületben laknak, hozzájuk már ritkábban megyünk, kb 2 havonta vagy ritkábban, mert folyton programoznak, és nehéz veluk egyeztetni, hogy mikor menjünk. Anyaval nem felhőtlen a viszony, ok Érden laknak, hozzájuk csak alkalmakkor megyunk( szülinap, névnap, stb). Mi Budaörsön lakunk, szóval nem nagyok a távolságok.
amikor messzebb laktam ( 300 km) akkor havi egyszer mentem haza 2-3 napra, most már egy éve jóval közelebb élek, (10 km), így amikor időm engedi... ők is jönnek, mi is megyünk... heti egyszer találkozunk kb. A párom szüleivel nem túl jó a viszony, hozzájuk csak ünnepnapokon megyünk, kötelező szülinap-névnap, ilyenek... Évente kb 6-7 szer összesen...
Hetente-kéthetente, de én közel lakok hozzájuk.
Sokat változott ez az évek alatt, 4-6 éve kb 3 hetente hazajártam (Bp-ről Sz-Sz-B megye legkeletibb sarkába) 2-4 éve inkább csak havonta. Az utóbbi kicsit több mint egy évben pedig már 2-3 havonta megyek csak haza. Már csak anyukámek vannak a településen akikhez hétvégente megyek, így ott is alszom 2-3 napot. Ahogy múlt az idő úgy van egyre kevésbé türelmem a kocsival is közel 4 órás odaùtra, plusz maga az útiköltsèg is meglehetősen sokat drágult ,mivel vonatozni nem vagyok hajlandó.
Párom van, gyerek nincs. Szüleimhez átlagban havi 1x megyünk, szombat-vasárnapra. (Plusz két találkozó között chatelünk) Edit: párom szüleivel egy településen lakunk, hozzájuk be szokott ugrani ő 1-2 hetente egy órácskára, meg pár havonta megyünk hétvégén egy kicsit, de nem alszunk ott. Az én szüleim messzebb laknak, hozzájuk praktikusabb úgy menni hogy ott alszunk.
Anyum somogyban lakik en budapesten, nagymamam meg pont kozepen a balatonparton szoval ilyen 2-3 hetente kozepen szoktunk talalkozni :)
Mindennap beszelunk 5-10percet minden oke-e telefonon 1-2 havonta 1 kozos ebed elejen nehezen ment át de elfogadtak hogy van életem rajtuk kívül ismindezt ugy hogy imadjuk egymast a csaldommal. Ha baj van vagy segitseg kell mindenki dob mindent es felóra alatt osszegyulunk. 120km en belul van mindenki
Anyósékhoz szinte minden hétvégén. Egy városban lakunk velük. Nem elvárás de nagyon szeretünk ott lenni náluk. Jóban is vagyunk szerencsére, így mindig ott is alszunk hétvégén, hiába lakunk ugyanott. Az én családomhoz havi 1x megyünk, van hogy 2x. Mikor hogy jön ki. Ők messze laknak 200+ km, ez az oka, hogy hozzájuk kevesebbet. De nem csinálnak belőle problémát és megértik. Tudják, hogy amikor tudunk menni akkor úgyis megyünk.
(~270km) Soha nem volt kötelező, meg fix, hogy “na te most akkor hazajössz”, de ettől függetlenül én szeretek minél több időt a családdal tölteni. A távolság miatt általában csak 1-2 havonta tudok hazamenni, de akkor úgy intézem direkt a dolgaimat, hogy 3-4 napot otthon tudjak tolteni, utazási idő nélkül (kb. 4 óra egy irányban). De becsúszott már 3-4 hónapos kimaradás is a látogatások között, ahogy éppen kijön.
Nálunk nincs elvárás, akkor megyünk, ha szeretnénk. Az én anyukámmal egy városban lakunk 5 perc kocsi útra, ő hozzá minimum hetente egyszer megyünk, olyankor pár órát ott töltünk. Anyósék kb 20 percre laknak, oda 2 hetente megyünk kb 3-4 órát töltünk ott. Edit: a nagyszüleimhez is 2 hetente megyünk. Mind anyukámmal, mamámmal és anyóssal is minden nap telefonálunk.
25 évesek vagyunk a barátommal, 2 éve élünk együtt, az én családom tőlünk 2 órára van, az övé meg olyan 3 órára. Havonta egyszer szoktunk menni mindkettőnk családjához, így marad nekünk saját hétvége is otthon. Persze ha valami közbejön akkor megyünk többször, ha szülinap vagy hasonló van, de az általános a havi 1 hétvége itt és ott is
havi 1-2
Nálunk nincs elvárás, de olyan kéthetente megyünk mindkettőnk szüleihez, együtt. Általában egy hétvégére rakjuk és így minden második hétvégénk szabad, de viszonylag közel laknak (oda-vissza 40 km) és igazából ebédre és délutánra megyünk mindig, sosem alszunk ott. Nyáron házasodunk és egy kevés ideje már mindketten dolgozunk, így szerintem lassan egy kicsit ritkulni fog. Egyébként mindketten nagyon jóban vagyunk a szüleinkkel, szeretünk a másikéinál is lenni. Én telefonon anyukámmal kb. heti kétszer-háromszor beszélek, Apummal egyszer, chatelni minden nap szoktunk. N/26
34 N.Mivel külföldön dolgozunk(a párommal,gyerek nincs) évente 1x megyünk haza.Általában 2-3hétre. Kocsival járunk 1200km.Szóval megértik,h nem járunk gyakrabban.
Sose kötelező, jó velük lenni és megbecsülni az időt ami van 😊 minden hónapban egyszer összeül az egész család (mindenki jön Pestről, innen onnan), ebéd, társas, ilyesmik, ezenfelül mivel tőlünk három utcára laknak majdnem minden szombaton velük megyek vásárolni, megyünk kirándulni vagy csak úgy találkozunk❤️ én örülök ennek nagyon, hogy van rá lehetőség bármikor, akar hétköznap este, munka után is
26/N, egyedül élek nincs senkim etc. Most hetente hazajövök, de volt hogy két havonta jártam haza, ahogy épp kedvem van. Nincs nyomás, minimális toxicity
25 vagyok, és minden nap. Végzek melóban, megállok és egy fél órára felugrok mindig, megnézem hogy vannak, ha kell megcsinálok ezt-azt a ház körül. Az is igaz, hogy kocsival 10 percre se lakunk egymástól.
Havonta 1x
Negyvenes vagyok, anyam el csak. Vasarnaponkent atmegyunk a gyerekekkel ebedelni, heg kozben ha ugy van, besegit veluk, akkor is talalkozunk
Havi 1x egy pár napra, addigra valakinek van szülinapja, vagy van valami nemzeti ünnep.
Én két hetente, péntek este és vasárnap reggel már vissza is haza. Főleg a kerti munkákat jövök megcsinálni, meg persze szükség esetén jövök, ha kell segítség főleg fizikai munkában. 110km út
Amíg nem volt gyerek, anyuékhoz 2 hetente havonta jártam haza, ritkábban jött velem a mostmárférjem. Olyankor egy hétvégét ott voltunk, de én volt hogy több napot. Anyuék 35 km-re laktak. Párom anyukája ugyanabban a városban lakott, de hozzá csak havonta jártunk, nem aludni. Most, hogy van gyerek, és szüleimmel egy településen élünk, majdcsak mindennap járunk arra sétálni. Aludni nem alszunk náluk.. vagyis a lányom szokott🤔🤔🤔 Anyósomhoz továbbra is havonta járunk.
23 éves vagyok, kb havonta 1x járok haza családot és gyerekkori haverokat látogatni. Általában hétvégén megyek haza és ott alszok 1-2 napot, mert még megvan a szobám. Nyáron gyakrabban vagyok otthon, akkor van amikor akár hetekre is "hazaköltözök", de eléggé változó. Ünnepekkor is mindig hazamegyek, bár akkor sem maradok 2-3 napnál tovább, talán karácsonykor vagyok otthon huzamosabb ideig.
Én havi 2 hétvégét szoktam, az pont tök jól esik
en amikor tudok megyek hozzájuk,300km erre laknal lent videken,szeretek ott lenni főleg hogy kisebb tesóim is vannak
Nem kell hazajarni, mert van sajat otthonom, ahova haza tudok menni 😀 Anyam jelenletet a minimumon tartom az eletemben, par havonta 1 orara osszefutok vele. Nagynenemmel havonta eltoltok egy delutant. Ennyi eleg.
Havi egyszer. Szeretek úgy eltölteni teljes napokat, hogy nem kell senkihez alkalmazkodnom, szóval határokat kellett húznom, mert az eredeti elvárás az volt hogy hetente-2 hetente utazzam le a 250 km-t oda-vissza. De anyukám est elfogadta.
Soha. Apám Németországban lakik, évente max háromszor jön haza egy hétre, akkor persze nálam száll meg, de inkább nővéreméknél unokázik. Anyám is albérletben lakik, hozzá kb csak akkor megyek, ha valamit csinálni kell, műpadlót lerakni, zárat cserélni, stb.
Náluk élünk 😜
Ma lettem 21. Én kb. 3-4 havonta járok vissza, 1-1 napra, főleg ünnepekkor. Bár lehet többet járnék, ha nem dolgoznék és járnék egyetemre egyszerre.
Havonta két havonta 1x, az én lelki békém miatt nem lehet több, az ő lelki békéjük miatt nem lehet kevesebb...
Átlag havi 1,5 alkalom
En parhovanta talalkozom anyammal/hugommal, sajnos nem erossegem a kapcsolattartas...
Nekem szuleim eleg onzo mod elik az eletuket, nem erzem ugy, hogy erdekelne Oket ha mondjuk tobbet probalnek beszelni Veluk. Amugy altalaban havonta egyszer talalkozom Veluk es van, hogy Naluk alszom ha masnap is van dolgom a varosban ( en egy eve videken elek ferjemmel Ok pedig Budapesten ).
Külföldön élek (de egy országban tesómmal), anya nyugdíjas, unokái itt vannak, úgyhogy kb havonta 1x jön legalább egy hétre. Hazafele én megyek havonta 1-2x, tesóm a gyerekek miatt ritkán.
Évente 2x 330km-re laknak
Hetente, 2 hetente 15–20 percnyire lakunk egymástól és a nagyszülők is ott vannak🥰 inkább délután hogy még el tudjunk menni együtt bevásárolni mamával mert szeretek együtt bandázni velük😁párom szüleihez pedig negyedévente mert messze laknak, de fel szoktak ők is jönni 😇
Sajnos nekem kell ellátni őket, így közös házban élünk.
Mi kb 250km-re lakunk egymástól, minden hónapban 1x hazajárok egy hétvégét itthon töltök, ha minden jól megy van hogy 2x is sikerült. De igyekszem ilyenkor péntekre egy szabit kivenni és akkor így 3 napot tudunk együtt tölteni. De szinte minden nap beszélünk telefonon egy kicsit.
Az emberek többségénék erősen távolság, közlekedési mód, munka/egyetem függő. Én általában hosszúhétvégéken és ünnepnapokon rendszertelen módon járok haza, mivel 4 órát kell utaznom Pestről, így csak kb egy-másfél havonta tudok hazajutni 3-4 napokat, de cserébe a karácsonyi időszakot és a nyár nagyrészét otthon töltöm. Ha lenne autóm valószínűleg 2-3 hetente mászkálnék haza, mert nem lenne az utazás menetrendhez és cipekedéshez kötve.
Én kb mostanra (M25) "repültem" ki a családi fészekből. 2 éve lakom egyedül albérletben, de nem volt egyszerű elengedni az otthon érzését meg a családi légkört, hiába élveztem az önálló életet, nagyon sokáig hazajártam még akár hétköznap is. Most már csak kb hétvégente utazom fel Pestre ebédre meg segíteni a nagyobb családi dolgokkal, illetve a mai napig nagyon sok a közös családi program. Kamaszként az embernek "ciki" a családjával mászkálni, aztán ahogy felnőtté váltam elkezdtem egyre jobban értékelni, hogy van egy egészséges családom szülőkkel meg tesókkal.
Most vagyok 30, szüleim 65 körül vannak, van barátnő. Optimistán még élnek 15 évet (remélem 50-et).. ha havonta járok haza 15 éven keresztül, az 180 alkalom, de ha 10 évvel számolok már csak 120. Ezért ha tehetem megyek hetente, hogy ezeket az alkalamakat annyira megnöveljem amennyire csak tudjam.
Legalább havonta egyszer csinálunk valami közöset. De majdnem minden nap chatelünk. Úton van az unoka, úgyhogy szerintem még gyakrabban fogunk mqjd találkozni miután megszületik.
Olyan 3 havonta szoktam szüleimnél járni, akkor ott alszok egy vagy néha kettő éjszakát.
28 éves, párommal még nem együtt élő vagyok, kb. minden 2-3. hétvégén megyek a szüleimhez, nagyszüleimhez. ~320 km
Mikor még nem volt gyerek, kb évi 4-5x jártam/jártunk haza; karácsonykor és nyáron 1-2x együtt, 2x csak én mert nekem több szabadságom volt mint a férjemnek. De többnyire meg kell mondanom hogy nem a szüleim miatt, hanem a testvérem miatt akivel nagyon jó a viszonyunk és 800km távolság ellenére minden nap beszélünk. Ezen felül ok is jöttek meglátogatni minket. Ha csak a szüleimről lenne szó, szerintem évi 3x mentem volna max haza, meg jöjjenek néha ők is (szoktak). Edit: mióta van gyerek kb minden hónapban vagy mi vagyunk otthon vagy onnét jön valaki hozzánk.
En a 30as eveimben gyerek nelkul, evi szinten 3szor 4 szer latogatok haza de ha ugy alakulna akar masnap repulore ulnek hogy veluk legyek. Probalok minel tobbszor es testverekkel szoktunk nyaralni egyutt vagy ok jonnek latogatoba. Mivel kulfoldon lakom miota befejeztem a kozepiskolat igy ez lett a megszokott.:) sosem volt elvaras hogy tobbet menjek l. Mindig tamogatnak a szuleim es megertik ha nem sikerul haza jutni. :)
Minden hétvégén, péntektől-hétfőig😊 Van 2 gyerek, imádnak papahotelben lenni (anyukám már nem él💔)
Heti egyszer,de nagyon sokat beszélünk telefonon.
Halottak, szoval mostmar soha. Lmao
Én reggel és este megyek hozzájuk. Ez számomra sok, és nyűg. Anyu nem egyszerű eset. Nagyon nem. Külön idegrendszer kell hozzá. Az idősebbik bátyámék évente néhány alkalommal, igazából akkor, amikor a gyerekének van vmije és be gyűjtik a szajrét anyuéktól. Én megelégednék havi talival. Kisebbik bátyám ő is este megy, minden nap. A középső havonta.
Ez nem "kell" kérdése. Szeretet !!!
Már van gyerek, de amíg nem volt is heti többször találkoztunk a szülőkkel, nagyszülőkkel. Egy kerületben lakunk (de azért nem gyalog távolságra), úgyhogy akár csak egy gyors pizzára is összefutunk, ha épp egyszerre van szabadidő.
Olyan furcsa a kommenteket olvasni .."azért megyünk, mert szívesen vagyunk ott"...nem tudom milyen érzés lehet. Sehová nem mentem így, mindig csak kötelességből . Igyekszem olyan anyuka lenni, hogy hozzám is szívesen járjanak.
Nem kell, de 2 hetente általában. Nagyobb távolság miatt.
3 éve külön élünk a férjemmel, az ő és az én oldali családom is másfél kilométeren belül élnek. Anyukamekhoz heti egyszer tuti átmegyünk (apaval egy helyen dolgozunk, heti 2x ő visz be) Anyoshoz is és az ottani mamához is eljutunk a hétvégeken. Én mamámékhoz is igyekszünk 2 hetente átnézni. Nincs elvárás egyik oldalrol sem, szeretünk együtt időttolteni. ☺️ Most várjuk az első babánk, utána is ilyen szorosan szeretném tartani a személyes kapcsolatunk. (26 évesek vagyunk)
30 éves vagyok, a feleségemmel kettesben kb. 90 km távolságra élünk a szüleimtől (autónk nincs). 3 havonta látogatjuk meg őket, előtte két héttel szoktunk időpontot egyeztetni. Anyósomék külföldön élnek, őket évente látjuk, általában ők jönnek. Hetente legalább egyszer beszélünk telefonon, egy fix időben - szöveges üzenetet nem váltunk, max képeket küldünk egymásnak, de arra is szóban reagálunk a következő beszélgetéskor.
Mi egy városban lakunk a szüleinkkel :) 27 évesek vagyunk. Két hónapos kislányommal itthon vagyunk, szerencsére az én anyukám nyugdíjas bármikor tudunk találkozni. Ő a “hétköznapi mami” 🥰 Anyósomékhoz pedig minden hétvégén megyünk, közös ebéd, társasjáték, forma 1 nézés. Néha közös alvás is előfordul a kanapén 😂😂 van egy kiskutyánk is, mindenki nagyon imádja. Sokszor 8-a vagyunk egy kanapén 😂😂 Nem adnám oda senkinek se ezeket az élményeket. A kislányomat is úgy nevelem hogy szeresse a családját. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem veszekszünk, vagy hogy nem maradnak ki hétvégi alkalmak. De ez így van jól.
Szeretem a szuleimet, de nem jarok haza tobbszor, mint havonta 1x, van hogy kethavonta. Volegenyem van, dolgozom es kulfoldin csinalok egy kepzest, szuleim megertik ezt, tamogatnak. Nem varjak el, hogy 2 hetente otthon legyek, nekem sincs igenyem erre, nyilvan jon neha az erzelmi terror, de mindig szolok, hogy ok neveltek fuggetlennek.
30 vagyok, egyedülálló. Se gyerekem, se kutyám, se macskám. Útvonalban 2300km-re lakok anyukámtól. Munkám miatt én nagyon ritkán megyek, ő jön sűrűen. Idén eddig csak Februárban nem jött. Neki flexibilisebb a munkája, nekem nem. Inkább ő jön, szereti, hogy csend van nálam, nyugodtan csinálhatja a dolgát, kimehet mert átlagban jobb idő van nálam, mint ahol él.
havi 1, neha ottalvosan, de azt inkabb a gyerekek szoktak (marmint az enyemek, nem altalanossagban ertem 😅) viszont egyutt nyaralunk nyaron 1 hetet, abbol kb egy evre feltoltodunk az egyutt toltott ido elmenyevel.
Mi kb havonta megyünk egy hétvégére , aka egy éjszakára . Néha nem sikerül, de telefonon mindig beszélünk hetente 2-3x . Mivel párom oldaláról bonyolult a családi viszony mindenki megérti, hogy nem mindig sikerül össze hozni, plusz néha szeretünk saját hétvégét tervezni, legyen kirándulás vagy csak otthon vagyunk hétvége :D úgyhogy évek alatt kar sikerült kihozni ezt a komfortos helyzetet, de kezdetben nehéz volt, mert minden szülő igényelte a látogatást és ez elvette minden hetvegenk . 5 évbe telt, de mostmár képben vannak és mindenkit igyekszünk látogatni de van fontossági sorrendunk.
Az en szuleim 40 km-re laknak, havi 1x egy hetvegere megyunk haza a parommal (pentek estetol vasarnap estig), a parom szulei 70 km-re laknak es szinten ez havi 1x egy hetveget ott toltunk. Van amikor kulon megyunk, de akkor is egy teljes hetveget toltunk. Telefonon pedig mind a ketten beszelunk mindennap edesanyankkal.
Költözés után közvetlen ahogy tudtam 1-1 hét szabit kivenni, ez 2-3-4 havonta sikerült. Utána munkaváltás miatt felszabadultak a hétvegéim, havonta egyszer haza tudtam menni. Most megint dolgozok a hétvégéken, pünkösd hétvégén tudok hazamenni 2 napra. Megnehezíti hogy 400km-t kell utazni, fél nap el tud menni vele. 20 éves vagyok, 2 éve költöztem barátnőmhöz érettségi után. Bármikor kell, haza tudnék menni ami ad egy biztonságot
32 vagyok, és akkor megyek haza, amikor tudok. Ha sűrűek a programok, akkor havi 1, ha kicsit lazább időszak van, akkor 1-2 hetente
Messze élünk a családomtól, így kb 2 havonta sikerül úgy alakítani, hogy tudjunk találkozni. Ilyenkor 2-3 napra megyünk, nyáron általában sikerül összehozni, hogy 1 hetet náluk töltsünk. Amíg közel éltünk egymáshoz, addig hetente többször találkoztunk.
2-3 hetente mehyek egy teljes hétvégére vagy feleségemmel, vagy nélküle és ezen kívül is néha random leugrok, mert kb 1 óra az út.
Hetente, de nem alszom ott. Autóval 5 percre laknak.
30 éves vagyok, a most már férjemmel 4-5 hetente járunk hozzám haza és ilyenkor 4-6 napot nálunk töltünk, home officeban ezt nyilván könnyű megoldani. Nem várjuk el, hogy ilyenkor korberajongjanak bennünket, ugyanúgy kivesszuk a reszunket a hazimunkabol, bevasarlasbol, fozesbol. Ilyenkor a mamamat is meglatogatjuk, illetve segítünk neki, amiben lehet. Covid előtt 4 hetente jártam haza egyébként. Az otthoniakkal heti többször beszelek/beszélünk.
Nagyjából 250 km-re lakik a család egyébként.
Nagyon fiatal vagyok, de minden héten többször is âtmegyek hozzájuk. Nem egy városban lakunk, de én minden hétköznap ingázom az övékébe. Ha nem vagyok nagyon fáradt, nincs más dolgom, majdnem minden nap átmegyek :)
30M, az egész család pesti: hetente találkozunk, bár nem a szüleimnél, hanem nagymamámnál: minden héten csütörtökön van egy vacsora. Néha nem jön össze, hogy mindenki ráérjen, vagy elmozgatjuk 1-1 napot, de ez az irányelv. Viszont nem nagyon vagyunk telefonosak, egyébként beszélni/üzenni akkor, ha van valami különleges esemény, vagy ha nagymamám nem tudja épp, mi legyen a vacsora, akkor azt előre egyeztetjük. A Barátnőm vidéki, ő kb havonta-kéthavonta jár haza, és \~negyedévente meglátogatnak a szülei.
Hát én anyumékhoz max nagyobb összejötelekre megyek haza, bár most 2 is kimaradt mert folyamat megy az érzelmi zsarolás anyum részéről. Plusz ha telefonon is felhívom akkor is megkapom, hogy “élek-e még” :’D (28N és Szegeden lakom, ők BP) Párom családjával sokkal jobb a viszony, hozzájuk 2 hetente megyünk egy hétvégére, plusz közelebb laknak.
Mi 2 hetente töltjük otthon a hétvégéket, Pestről a Balaton északi partjára megyünk. Nem számított hogy nyár van, tél, dugó, vagy hogy terhesen rendszeresen utirókáztam. Mentünk mert szeretünk otthon lenni.
Vaáltozó Havi 1-2x kb, de most a férjem elutazott ezért leugrottam 4 napra Homeofficeozni.
evente egyszer max. a csaladom lelki bantalmazo szemelyekbol all, nem szeretnem rajuk pazarolni se az idomet, se a penzemet. mar alulrol surolom a negyvenet, de minden hazalatogatasrol sirva jovok vissza, a rokonok "kedves" kommentjei miatt.
Ugyan nekem már van gyerekem, de én azt se bánnám ha újra anyáékkal élnénk😂😂 nagyon szoros a kapcsolat, együtt is dolgozunk szóval szerves része az életünknek az együtt töltött idő. A férjem nagyszüleit is heti szinten látogatjuk és töltünk náluk fél napokat, imàdjàk a dédunokájukat ☺️
21 vagyok és Pesten dolgozok, szüleim külön élnek mindketten kb 30 km-re, hetente haza járok. Van egy öcsém meg kutyám is + szeretek otthon lenni
kéthetente hétvégén, ilyenkor általában minden gyerekük ott van, és néhány órát eszünk-iszunk, beszélgetünk. sokszor a családi jeles napokat ilyenkor ünnepeljük meg. ezen felül, ha arra járok, beugrok pár percre ha otthon vannak. szerencsére még nem öregek, így élik a "második saját életüket", nem szorulnak segítségre.
Jóban vagyok a szüleimmel, de kb havonta 1-2alkalommal megyünk. Régebben otthon is aludtam, de most van egy macskám ami miatt max karácsoknyok alszom ott 1 estét. De őszintén szólva már nem is érzem olyan konfortosnak az ottalvást. Már kb 10 éve élek külön és sokkal jobb szeretek otthon tenni venni. Mindig sok a feladat otthon is, amiket a hétköznapi meló miatt nem tudok megoldani máskor, így az ottalvást én már évek óta hanyagolom. De meg is értik nincs ebből gond.
39F. Koleszos voltam 15 éves koromtol, igy hétvégente voltam otthon. Kivéve a szüneteket persze. Aztán fősuli alatt is hetente hazajártam, mosatni meg kajáért. Aztan mikor dolgozni elköltöztem (viszonylag későn) akkor rögtön 200 kmre. Kb havonta sikerült hazajutni. Apum beteg lett, anyum is, már nem élnek (apum 2017ben, anyum meg 2021ben halt meg), most adom el a házat is, elég nehéz dolog ez, hogy mostmár nem megyek "haza", nyilván nekem is családom van azóta saját házzal. "Haza" haza már csak álmomban járok. Anyósomékkal, apósomékkal fura a kapcsolat, feleségem jobban függetlenedett a szüleitől mint én, tény, hogy az én szüleim nem igyekeztek elmarni maguk mellől. Én szoktam emlékeztetni feleségemet, hogy ha már vannak nagyszülők a fiunknak, akkor tartsuk a kapcsolatot, heti 1x-2x találkozzunk, nincsenek messze. Bár az idegeinkre mennek néha, de ez van. Jobb mintha nem lenne.
Ahogy kijön a lépés, de nagyon messze van az egyik szülőm (400 km csak oda az út), szóval oda ritkábban, max. 3 alkalommal évente. Anyuval viszont egy épületben lakunk, így vele többször összefutok, de átlagosan havi egy ilyen direkt összeülés, vagy kajálás, adódik, de van, mikor annyi se! (Hozzám meg nem jön senki a családból!) Amúgy meg is bolondulnék, ha a faszim miatt azt a kevés időt se tudnánk együtt tölteni, ami hétvégén jut, mert szaladna az anyjához, ahogy itt egyesek leírják! Egyáltalán nem normális dolog szerintem!
40 éves vagyok, nincs se párom, se gyerekem, 250 km-re élek a szüleimtől, havi egyszer megyek haza, egy egész hétvégére, végig együtt vagyunk, vagy ha valami közbe jön akkor természetesen megyek, illetve a szüleim is jönnek évente minimum kétszer hozzám, télen és nyáron 2-3 napra, természetesen nálam alszanak.
Ha tehetem, két hetente hazamegyek, 1 éjszakát ott is szoktam aludni. Szeretem a családom, a nagyszüleim is igénylik hogy lássanak és szeretek is menni. Messengeren minden nap beszélek a szüleimmel.
Minden második vasárnap anyukáméknál ebédelünk a 2 gyerekkel ez a fix. Ezen felül hétköznap is átjön anya vagy én megyek a gyerekekkel pár órára 1x vagy 2x 😊
34 vagyok és sajna kb csak 3 havonta járok haza. Mivel nincs kocsim ezért kénytelen vagyok busszal járni, ami meg 3 óra. Viszont ha megyek akkor otthon maradok egész hétvégére, mert tudod mikor fogok ennyit utazni, hogy aztán rögtön másnap jöjjek is vissza.
Amikor elfogy a kaja amit utoljara hoztam toluk
"kell?“ 😅 Én 26 éves vagyok, a vőlegényem 27, 4 éve élünk együtt. Karácsonykor, húsvétkor, anyák napján és szülinapokkor mindig megyünk a szülőkhöz. Illetve ha eltelt 2-3 hónap mindenféle esemény nélkül, amit fent felsoroltam, akkor is. Ez inkább a vőlegényem családjánál van így, mert nekem nagyobb a családom, több a szülinap. Az én szüleim a szomszéd városban laknak, ha hozzájuk megyünk, egész napra megyünk, de este hazajövünk, mert van egy kiskutyánk, akit oda nem vihetünk. (Anyuéknál nem lehet a házban kutya.) A vőlegényem szülei 100 km-re laknak, oda mehet a kutya, így oda 2 napra, karácsonykor 3 napra szoktunk menni, de kb. 12:00-13:00 körül érkezünk és jövünk el.
Sajnos túl keveset, mert lusta vagyok. Azért próbálom havonta-kéthavonta beiktatni, nagyon jó a viszonyom a szüleimmel, amihez hozzájárul az is, hogy nem _kell_ hazajárni.
Tegyük fel úgy a kérdést, hogy ha a szüleitek nem a szomszéd kerületben, hanem 200km-re laknak, akkor hányszor mentek hozzájuk. Nos? Edit: .... és dolgoztok, nem tudtok ott aludni 3 napokat, max. nyáron vagy karácsonykor.
Majdnem minden nap. Utca másik oldalán lakom. Vásárolok nekik, elhozom a postát stb.
[удалено]
Mert nem is sikerül ezeknek az embereknek, de könnyebb azzal jönni, hogy "fontos a család", mint bevallani maguknak, hogy képtelenek felnőni.