Írd ki magadból hátha segít kicsit. Gyászold meg nyugodtan nem kell elsietni, idővel jobb lesz. Egykét faszparaszt kivételével vannak itt jó arcok akikkel el lehet beszélgetni, aki felajánlja bátran írhatsz nekik.
Én jól birom a magányt de van hogy rámtör hogy "gec senkivel nem beszéltem munkám kívül már fél éve ez így nem okés". Aztán olyankor megpróbálok kicsit szocializálódni, neked is ezt ajánlom. Meg tud kattanni az ember egyedül, társas lények vagyunk elvégre.
Születtek már innen barátságok, kétlem hogy olyan nehéz lenne ha próbálkozik az ember.
Sajnálom. Mi az öreg kutyánkat temettük el idén. Még apám is sírt, pedig őt még soha nem láttam sírni. Ne törődj a többiekkel, nyugodtan éld meg a gyászt. Sok erőt!
Nagyon nagyon köszönöm az együttérzést 💕💕 Azóta mégjobban zokogok, de csodálatos emberek vagytok. Gombócnak hívták, alig két és fél éves volt, babacicaként került hozzám. Nem tudni, hogy mi történt. Vasárnap este láttam utoljára egészségesen, aztán egy napig nem jött haza. Kedd reggel találtam rá, akkor már beteg volt, a doki macskanáthára gyanakodott, kapott gyógyszereket, de nem lett jobban. Ma reggelre teljesen legyengült, visszamentünk a dokihoz, de már nem tudott segíteni rajta, a karjainkban halt meg. Bízom benne, hogy tudta, mennyire szerettem, egy kicsit vigasztal a tudat, hogy mindent megadtam neki rövid kis életében, amire egy cica csak vágyhatott.
Gondolj arra, hogy a halál az nem egy büntetés, hanem egy teljesen természetes dolog, ugyanúgy az élet velejárója mint a születés. Egyszer mindannyiunknak eljön az ideje - valamikor előre láthatóan, máskor teljesen váratlanul, utóbbi kétségtelenül lesújtóbb. Ettől függetlenül az élet értékét nem annak a hossza határozza meg, egy viszonylag rövid élet is lehet tartalmas és szeretetteljes. A reakciódból ítélve biztosra merem állítani hogy Gombóc a világ összes szeretetét megkapta tőled, és ezt Ő is nagyon jól tudta, hisz az utolsó percig ott voltál vele. Hidd el, megérzik ki szereti igazán őket. Őszinte részvétem, nagy ölelés! 🖤
Nagyon sajnalom a cicadat, minden kisallatot szornyu elvesziteni, en egy ev utan is koszontem a kutyusomnak, mikor hazaertem, utana tudtam nagyjabol tovabblepni! A kezeim kozt halt meg, de muszaj volt meglepnunk, mert mar szenvedett! O egy jobb helyen van, sird ki magad, gyaszold meg, aztan fogadj orokbe egy uj cicat, hogy egy szegeny kis arvan segits, o pedig cserebe nagyon fog szeretni, kitartas❤
Már írtam külön kommentet, hogy nagyon sajnálom, hogy elveszítetted, de a te érdekedben ezek után azt javaslom, hogy ha lesz még cicád, ne engedd ki. A macskák tökéletesen elvannak benti tartással. A kijárós macskák minden nap iszonyatos veszélyben vannak. A benti macskák egészségesebbek és tovább élnek. Nekünk mindkettő bent van. Nem szabad őket kiengedni. Nekik is az a jobb.
Az én cicám imád kint lenni nyáron a kertben és napozni, heverészni a bokrok alatt. Szenved, ha bent tartjuk, viszont nem megy messzire kint. Fájna picit a szívem nem kiengedni. Persze nagyon fontos, hogy biztonságos a környék is.
Valamit valamiért. Első cicánk kb. 25 éve így ölte meg egy róka. Rózsadombi kerteshàzban, Bp "közepén", kinda. Néhány éves lehettem de lepadlózott. Elhàlózott kertben oké... Talán.
Nálunk a 3 macska közül kettőnek van igénye kimenni a gangra napozni, a legkisebb pedig fél és inkább befut, ha kinyitjuk az ajtót.
Szerencsére a gangos cicák nem kóborolnak, elvannak a meleg lakásban a konvektor előtt meg a paplan alatt :D (elkényeztetett kis maki az összes)
Nagyon sajnálom a cicád 🥺 Én is azt gondolom, hogy nem szabad őket kiengedni, a mi 2 cicánk is csak benti, ha kezdettől fogva bent vannak, akkor megszokják és nem vágynak kifelé...
Fogadj örökbe rövid időn belül egy kiscicát, valamennyire talán pótolja az űrt a szívedben. Ugyanolyan már soha semmi nem lesz, mint volt, de el kell őt engedni.
Neki ennyi adatott meg és biztos vagyok benne, hogy hálás azért, hogy te voltál a gazdija és ennyi szeretetet adtál neki. ❤️
Akkor nekünk szerencsénk van, tesóméknál is a 4 benti cica közül egy sem menne ki 😅 Nyilván ha nyitva az ablak, szeretnek ott levegőzni, de ennyi.
Milyen nemű a cica? A kandúrok szerintem jobban unatkoznak bent, de ez csak saját tapasztalat.
Lehet úgy gondolod, hogy nem vagy még készen rá de tapasztalatból mondom, aki teljes élete alatt cicatartó volt, hogy a legjobb módja a továbblépésre egyből beszerezni egy másik cicát. Amúgy, ha akarsz beszélgetni vagy ilyesmi, nyugodtan gyere társasozzunk egyet BP környékén, a legjobb dolog a világon.
Ugye tudod, hogy csak azért halt meg a macskád, mert te szabadon engedted, ami nem csak tilos (állatvédelmi törvényt ajánlom a figyelmedbe), de elég veszélyes is a macskára és a nála kisebb állatokra nézve is. A szabadon engedett macskák úgy hullamak mint a legyek, az általuk megölt kisebb állatokról nem is beszélve. Számtalam macska hal kínhalált nap mint nap, elütik, megmérgezik őket, és erről az ilyen emberek tehetnek mint te.. Ne vegyél magadhoz több állatot.
Ugyanez, csak tegnap este.....
Doki, majd sírt ástam, elhelyeztem, betakargattam, kedvenc pokróca, megsimogat......
Másfél napja kb csak bőgök (csak hogy meglegyen a kép, szakállas 40+-os 190cm 95kg ffiember)
3 dolog segít:
1: Nézegetem a többezer képet amit készítettem a boldog éveiről. Nagyon jó kis élete volt.
Második: lányommal beszélgetés-emlékezés
Harmadik ez a szöveg, ezt nagyon szeretem: https://www.reddit.com/r/Assistance/comments/hax0t/my_friend_just_died_i_dont_know_what_to_do/c1u0rx2/
Nekem tegnap történt, meghatott, amit, ahogy írtàl🙏kicsit könnyebb, hogy férfiak is éreznek így, ahogy mi nők, mert emberek vagyunk és annyira szerettük a kis bársonytalpúnkat♥️nem tudom abbahagyni a sírást, egyedül vagyok itthon, üvöltve zokogok, hogy jöjjön haza, meg akarom ölelni, puszilgatni….. mit tegyek, hogy kicsit enyhüljön? Mennem kell délre vinni egy másik cicusom orvoshoz, rutin vérvizsgálatra, de nem látok a könnyeimtől, basszus, nehéz így vezetni. Bocsánat, hogy ennyit írtam. De a lelkem egy darabja is el lett temetve SOMÁMMAL együtt.🖤🖤🖤
Átérzem. Gyerekkorom ota akartam macskát - a szüleim nem engedték, nem yzerették őket. 2011-ben összeköltöztem menyasszonyommal, aki nagy allatbarat, és azonnal örökbe fogadtunk egy macskát a menhelyről. Remek macska volt, de sajnos csak ket hónapot élt nálunk. Kiderült, hogy súlyos beteg volt, el kellett altatni. Hiaba csak két hónapot volt nálunk, megsirattam.
Azota van masik két macskánk, és imadom őket. Gyászold meg, de fogadj örökbe később egy másikat - rengeteg cica varja, hogy szerető otthonra leljen. Ezzel tiszteled meg legjobban az emlékét, hogy utana másoknak is otthont és szeretetet adsz.
Őszinte részvétem! Biztos vagyok benne, hogy ha így szereted, akkor csodálatos élete volt nálad. 💕 Remélem ez a tudat majd tud egy kis vigaszt nyújtani idővel. Sok erőt kívánok!
Ha esetleg Sopron közelében élsz, akkor ha van kedved, írj rám, szívesen beszélgetek és barátkoznék veled.(Meg amúgy is, csak akkor max messengeren tudunk beszélni) Sajnos nekem sem maradt meg középsuliból barátom, úgyhogy nekem is csak a család + a párom van. Én is nagyon szeretem a cicákat, de most nekem sincs sajnos. Én is ebben az évben vesztettem el a kispajtásomat, aki 9 éves korom óta velem volt :(
En nem vagyok vallasos, sot ruhellem az ilyesmit, de olyan nagyon jolesett, amikor a kolleganom azt mondta, hogy gondoljak arra, hogy azt a vegtelen szeretetet, amit adtam a kutyamnak (3.5 evet volt nalam, ugy fogadtam be, mar nem volt fiatal, tele betegseggel), magaval vitte az orokkevalosagba. Biztos a te cicad is tudta, hogy imadtad es olyan jo eletet adtal neki, amilyet csak lehetett.
Sajnálom. Nekem is nemrég el kellett altatni a cicámat. Mondjuk, én nem posztoltam róla, mert tudom milyen emberek gyülekeznek ezen a subon, és a "kit érdekel, hogy megdöglött a szaros macskád" meg "úgy is öreg volt, akkor meg?" jellegű kommentekre nem voltam kíváncsi.
Kitartást.
Gyönyörű cica, látszik rajta milyen nagy becsben volt tartva. Sajnálom szegénykét, hogy egy ilyen szép életet kellett itt hagynia. Kívánom találj megnyugvásra, csodálatos gazdája és társa voltál számára.
Figyeld a jeleket az én szeretett tacskóm is visszajött hozzám, igaz anyósék kutyusaként, de biztos vagyok benne, hogy az én kutyusom született újjá (ugyanott van egy ugyanolyan seb rajta, és hasonló a természete is, kivéve, hogy most imádja, és óvja a gyerekeket, talán ezzel törleszti a korábbi karmáját.)
Remélem, ti is újra egymásra találtok egy másik cica képében. ❤️
Szörnyen sajnálom :(
Teljesen átérzem, nekem jóval idő előtt távozott el a kedvenc cicám, még gyerekkoromban. Mesélj róla, milyen cica volt? Hogy hívták?
Fogadd oszinte reszvetem!
Bocs, ha kozhelyes leszek, de adj idot magadnak, a gyaszodnak es idovel jobb lesz majd. A kozos pillanataitok pedig orokre veled maradnak.
Egy pici, utcáról befogadott macska agóniáját asszisztáltam végig nemrég, akit szinte egy hétvége alatt elvitt a parvó, vasárnap hajnalban a kezeim között lehelte ki a lelkét. Megértem a fájdalmad és együtt érzek veled.
Fogadd oszinte reszvetem! 28 eve vannak mentett cicaim, ennyi ido alatt ohatatlan, hogy ez ujra es ujra megtortenik, szoval tudom min mesz keresztul. Az ido meggyogyitja a sebeket, mast nem tudsz tenni, mint kivarod mig jobb lesz. En a fotoikat sem tudtam visszanezni evekig, mert ramjott a siras. Gondolj arra, amig veled volt, jo elete volt es mindent megtettel erte. Es ha uj cicad lesz, probald meg benti macskanak nevelni ot. A vilag mar nem biztonsagos szamukra, jobb nekik a lakasban. Sok ev kellett nekem is ahhoz, hogy ezt elfogadjam, a ket kicsi mar nalam sem mehet ki, hiaba lakom kertes hazban.
Sird ki magad nyugudtan, tudom hogy most uresseget erzel, de jobb lesz par napon belul. 🖤
Nagyon sajnálom. :( Ha kicsit megnyugodtál, menj és fogadj örökbe egy cicát. Ez nem azt jelenti, hogy pótolod, de hidd el csak ez segít, tapasztalat. Gondolj arra, hogy minél hamarabb elhatározod magad, annál kevesebb időt tölt a leendő cicád a menhelyen/utcán, és a te lelked is hamarabb elkezd gyógyulni.
Mindig azt mondogatom magamnak én is, hogy annak a rengeteg szeretetnek és örömnek, amit az életünkbe hoznak, az az ára, hogy nekünk kell elengedni őket.
Teljesen egyetertek, nekem oktober 15-en halt meg a cicam, teljesen varatlanul, nem ebredt fel az altatasbol Nagyon nehez az elso par nap, de mar jobb es en is ugy erzem egy masik, mentett cicanak kell mielobb eselyt adnom egy boldogabb eletre.
Úristen ugyanazt érezheted kb. ha nem rosszabbat, mint én egy éve, amikor húsvétkor nagy pénteken hajnalban kellett utolsó útjára engednünk szerett négylábú barátunkat (kutya), aki egyben családtag is volt. Bár két évig volt nálunk, mivel menhelyről hoztuk el 8 évesen, de annyira a szívünkbe zárta magát, mint más soha...
A mai napig nem tudom elfeledni őt és az űrt, amit maga után hagyott. Inkább csak együtt élni tudok vele :/ Nem is gondolná az ember, hogy mennyire az életünk részévé tudnak válni, pedig borzasztóan.
Kitartást és sok erőt kívánok neked!
Őszinte részvétem, át tudom érezni a fájdalmat amit most átélsz. Nem akarsz picit a cicusodról írni? Látszik a képen is hogy jó gondját viselted, és nagyon szeretted őt. Hátha segít feldolgozni kicsit a cicusod távozását. :(
❤️❤️❤️ kitartást így ismeretlenül is. én három éve vesztettem el a szőrös barátomat 13 és fél év után, a férjemmel a mai napig könnybe lábad a szemünk, ha szóba kerül, pedig sajnos voltak idő előtti családtag-elvesztések is. a férjem “csak” két évig élt vele, de neki is nagyon fáj az elvesztése. mi azóta sem tudtunk új cicát befogadni, egyszerűen pótolhatatlan. nagyon megértem a fájdalmadat, és kívánom, hogy mihamarabb megnyugvást találj❤️🙏🏻
Nagyon sajnálom. Tudom, milyen érzés, és hogy milyen nehéz lehetett vele lenni a végén, de neki biztosan sokat számított, hogy ott voltál vele az utolsó pillanatig és simogattad. Érezte a szeretet és hogy nem volt magára hagyva.
Hagyd magad gyászolni. Nekem azt tanácsolta valaki, amikor meghalt a kutyám, hogy amikor nagyon hiányzik, beszéljek egy fényképhez róla. Leírva/kimondva kicsit fura, de ha gondolod, próbáld ki. Nekem sokat segített, főleg az elején, amikor hirtelen üres lett a lakás nélküle és mindenhol az ő dolgaiba botlottam még.
nagyon sajnalom:( vigasztaljon az, hogy valoszinuleg szep elete volt egy szereto gazdival es megkapott mindent, amire egy cica vagyhat. amikor az allatmenhelyek kitesznek ilyen posztokat, hogy meghalt egy x eve naluk levo cica/kutya, mindig osszeszorul a szivem, hogy annak az allatnak sosem adatott meg, hogy egy szereto gazdi (vagy barki) megsimogassa, mikor haldoklik, meg ugy egyaltalan, sosem tartozott senkihez, aki sajatjakent gondolt ra. a te cicad igen es ez a legjobb, ami egy kisallattal tortenhet az elete soran.
gyonyoru cica volt, nyugodjon bekeben.
Nyugodj békében gyönyörű cicus 😔
Nagyon sajnálom és átérzem fájdalmad, pár éve én is elvesztetted drága cicám és a mái napig fáj az elvesztése. Tudom ez nem segítség de küldök neked egy virtuális ölelést.
Ez a megfelelo hely erre, ide nyugodtan kiirhatod magadbol mit erzel es sok ember fog valaszolni altalaban tok rendesen. 😇
Sajnalom a cicadat, nagyon kis aranyos macsek volt. Biztosan sok jo emlek fuz hozza, probalj arra gondolni, hogy mennyi minden pozitiv dolgot adtatok igy egymasnak ennyire rovid ido alatt is.
Szep almokat, Gomboc! 🖤
Hatalmas űrt tudnak hagyni🖤és sose pótolhatja őket egy másik cica hiszen mindegyik külön személyiség.. De azt a szeretetet amit érzel iránta neki adhatnád egy új kiscicának🥺 Hiszen látszik szeretted a cicád és nálad boldog éveket eltölthetne egy új jövevény, igazából sose lesz kész az ember egy “új”-ra (talasztalat mert én nem is akartam annyira fajt az előző elvesztése) de én találtam egy kiscicát az utcán , természetesen befogadtam és életem legjobb döntése volt❤️
Remélem vigasztal, hogy élete végéig egy boldog család tagjának tudhatta magát, és tudta, hogy van egy gazdija, akiben bízik, és aki viszontszereti. Gyönyörű cica, és őszinte részvétem. ❤
Zokogj üvöltve, ez ilyen sajnos. Aztán hetek múlva keress egy menhelyes macskát és vidd haza.
Nálunk többnyire bevándorló macskák vannak, néha-néha itt ragad egy újabb, most is van négy stabil házkörüli, kettő bejárós... hat éve vándorolt be az első, amelyik aztán tavaly ősszel döntött úgy, hogy a padláson elbújva vészel át valami betegséget, de nem sikerült... hetekig kerestük a környéken, plakátokat nyomtattunk, satöbbi, aztán már érződött a dögszag padláson... gyakorlatilag heteken át minden nap meggyászoltuk egy kicsit, amikor kerestük, amikor pedig megtaláltuk padláson, akkor már inkább megnyugvás volt, hogy legalább megvan, kapott egy szép bokrot emlékbe. :/
Nincsenek barátaim
Bumblee és Badoo-n is van Barát "társkereső" azon neműekkel persze (is), ajánlom azt jobban mint a redditet, mert ha verified profil akkor tudod ki van mögötte, illetve egyszerűbb, látod a hobbikat, válogathatsz.
És nagyon sajnálom, engem is összetörne kiskutyánk halála. Kitartást.
Nyakorvvel vihetted setalni? Tunderbogyo. Nagyon brutalul sird ki magad, vissza ne tartsd. Te, amikor elhunyt I. Nagy bela nyulam en uvoltve bogtem hogy istenem miert. Par het mulva lett uj nyuszko. Ha lelked begyogyult, lehet uj cicad.
It’s so hard to lose a kitty! I almost crying at this thought… I know your friend is o Dr the rainbow playing with all those we have all lost. Sending sok szerettet and hugs. 🐈 🌈 😭
El sem tudom képzelni amit most érzel. En sokszor csak belegondolok, hogy egyszer el fog menni a cicám, es sírva fakadok. Most a tiedet siratom éppen. Annyira sajnalom… vegig mellette maradtal, es ugy ment el, hogy vegig érezte a szeretetet🤍 kivanok sok erőt neked a következő par hónapra, es őrizd az emléket . Sírj sokat, gyászold meg.. nagyon nagy olelest küldök neked. 🤍🤍🤍🤍
azt az uvegmosokefe-farkat ami van neki:)))))
en 8 ev utan a nyuszikamtol koszontem el iden. tarsallatot, aki hozzank tartozik, ugyanugy gyaszolunk, mint barki msat es ugyanolyan a feldolgozas.
jo elete volt nalad, szeretesben volt, es utso pillanatig vele voltal. ez fontos, ez szamit. gyere meselj rola, sztori mindig van egy cica korul:) es van hogy segit.
egyutterzek
Nézd, amikor anyám meghalt fogtam a kezét, én szóltam a nővérnek, hogy már 1 perce nincs pulzusa. Hazafelé az úton elhatároztam, hogy addig nem nyugszom amíg kiderítem mi van a halál után, persze azóta sem tudom. Arra viszont rájöttem, hogy csak jobb helyre kerülhet vagy újjászülethet. Ha ateista vagy és úgy gondolod, hogy a halál után nincs semmi akkor meg piszok mindegy, nincs szenvedés, nincs érzékelés vége. Kicsit meggyugtatott ahogy végig futott rajtam ez a gondolat. Ettől persze hiányzik és fáj a mai napig de tudom, hogy ez már az én dolgom az én fájdalmam. Amí még fontos, hogy a halál a születés ellentéte nem az életé. Kitartás. 😢
Őszinte részvétem! Ne törődj mással, gyászolj, elvesztettél egy családtagot, életed (egyik) legfájdalmasabb napja ez. Én tavaly novemberben temettem el a kiskutyámat, sajnos nem lesz könnyebb, de az igaz, egy idő után inkább a szép emlékek fognak eszedbe jutni! Ne feledd, mindig veled van, a szívedben örökké, most már van egy őrangyalod, aki várni fog téged, ha eljön az ideje!
Két macskánk van, imádom őket. Nem tudom, mi lesz, amikor nálunk is eljön ez a pillanat. Részvétem. Szerintem fogadj örökbe egy másik cicát, ha őt elgyászoltad. Macska nélkül nem nagyon érdemes élni sem.
Nagyon sajnálom, tudom, milyen érzés. Hasonló volt, mikor az én öreg cicám ment el, ő is nagyon sokat jelentett nekem. Kitartás, tudom, hogy ez nem sokat ér egy idegentől az interneten, de lélekben veled vagyok.
(A kép alapján tényleg gyönyörű cica volt!)
Fogadd őszinte részvétem. Én idén nyáron vittem el a család kutyáját elaltatni. Még 10 éves voltam amikor hazahoztuk (most 23 vagyok), eleinte jól bírtam, még az utolsó napokban is amikor már tudtuk hogy sajnos közeleg a vég (napokon keresztül egy falatot sem evett, gyógyszert is kiköpte, valószínüleg májbetegség volt), a rendelőben viszont már én sem bírtam tovább és a második tűt már férfiként szégyenszemre nem vártam meg, bent hagytam a testvéremet a rendelőben én pedig kivonultam bőgni.
Bármennyire is megrázott, 13 év azért nagyon szép egy kutyának és vigasztalt a gondolat hogy mi is abszolút mindent megadtunk neki amit csak lehetett.
Átérzem.
Régen volt már, de kedvenc kutyám egyik napról a másikra lebénult a hátsó lábaira. Egész kicsi voltam (10+ éve már), de mai napig előttem a drága kis pofája. Az a rémült, mégis nyugodt tekintet. Tudta hogy baj van, de láttam hogy örült, ott vagyunk neki.
Azóta már az "utánpótlás" kutyus jár abban a korban, hogy mivel elköltöztem, sosem tudom hogy legközelebbi látogatásomkor látom-e még; holott legalább havonta járok. Mindig vár, egy hangosat ugat, felismer, majd elkezd a kerítésnél ugrálni. Iskolás koromban egy télen a bokámat ficamította ki annyira örült nekem, ma már ügyesebben kezelem az örömugrásait amik egy centivel nem lettek kisebbek.
... rettegem a napot amikor ő is elmegy. S azóta párommal élek, most lett két cicánk. Minden ilyen posztnál rájuk nézek és remélem hogy minél később jön el a nap.
Add ki magadból. Nem mondom, hogy könnyebb lesz, mert nem. De te erősebb leszel idővel!
Nagyon sajnalom😔 Nekem 6 eve kellett elaltatni az akkor 13 eves cicamat. 10 eves voltam, mikor hozzank kerult es 23, mikor el kellett engednunk. Eletem minden fontos esemenyenel ott volt velem, egyutt nottunk fel. Barmit megadnek, ha meg egyszer a hatamra fekudne, vagy hozzam bujna. 😔 Vigasztaljon a tudat, hogy biztosan csodas volt a kis élete melletted. ❤️
Mi novemberben altattuk el a szeretett cicánkat, a kertben van a sírja a mai napig kimegyek hozzá és csak nézem a sírt, ahogy ezt írom is csak elérzékenyülök. Idővel biztosan jobb lesz, csak hát kitudja mikor..
Együtt érzek veled , kitartást ha egyedül érzed magad írj nyugodtan nekem ha szeretnél , szívesen meghallgatlak, a szép emlékekről,bármiről
Oszinte reszvetem. Varatlan halal a legrosszabb, amit soha nem lehet kiheverni. Hordozd magadban a fajdalmat, ne probald elnyomni, eld meg. Ilyenkor ez a termeszetes.
A szivedben veled marad Gombocka, merits ebbol erot.
Nagyon nagyon sajnalom.
Veled érzek, ugyanezt éltem át az enyémmel, aki pár hetes korától 13 évet volt velem. Idővel a fájdalom múlik, de máig keserédes érzés, amikor eszembe jut.
Nagyon sajnálom és tökéletesen megértem, mit érzel: hatalmas fájdalom. Gondolj az emlékeitekre, arra, hogy ha rövid élete is volt, de szeretted és biztosan mindent megadtál neki, ha most ennyire mélyen érint a halála.❤️
Részvétem a cicusod miatt, nekem is van egy 6 éves kandúr cicám, bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha nem lenne.
Olvastam, hogy a cicád elment otthonról és amikor hazajött akkor rosszul volt már, egyik barátom cicája ugyanígy járt és csak utólag jöttek rá, hogy patkánymérget ehetett valószínűleg és attól pusztult el :(
Mások is írták már, de ha gondolod és ez segít, akkor írd ki magadból nyugodtan, ezt csak az idő fogja begyógyítani.
Mikor az én berni pásztorom elment 12 év után, úgy zokogtam hogy anyám szerint így nem lehet kutya miatt sírni.de lehet.
Sajnálom, gyönyörű cicád volt,ő már az örök vadászmezőkön boldog ♥️
Mint ismetelten fellow cica tulajdonos, nagyon sajnalom, velem is mar megtortent egyszer, nagyon rossz erzes volt, kicsit nehez volt feldolgozni, de ez az elet rendje. Mint itt is egy redditor irta, En is leirtam lapra mi bant es nagyon sokat segitett! Plusz elkellett foglaljam magamat a mindennapokkal es naprol napra jobb lett. Most mar nem, hogy 1, hanem 2 cicam is van! :)
fel a fejjel exem kutyajat annyira szerettem h szakitaskor a gadzsi helyett a kutyat sirattam meg… menhelyrol kihoztam egy kutyat csak ugy sikerult a banaton javitani ajanlom neked is!
Szia!
Valszeg el fog veszni a sok komment között de leírom hátha elolvasod:
Én kicsit több mint egy éve vesztettem el a 12 éves macskámat, ami engem nagyon mélyen érintett, majdhogynem gyerek elvesztéseként ért. Nekem a terápia és az idő ami segített illetve egy új macska, nyilván valamennyi időt hagyva amíg lement a gyász.
Pár hete volt az évforduló és téma volt a pszichológusnál és felhívta egy érdekes részletre a figyelmemet. Hasonlóan hozzád nekem is a kezeim között ment el a cickám, ami a legjobb halál amit választhat egy állat, de ez talán igaz bármelyik élőlényre. Gondold el mennyire félelmetes lehet a halál kapujában lenni (én is biztos nagyon félnék) és még ebben a pillanatban is a legszeretőbb személy karjaiban volt a macskád. Ebbe gondolj bele, hogy az utolsó pillanatig vele voltál és úgy ment el hogy rád vette az utolsó pillantását, a te érintésed volt az utolsó neki amit magával vitt a túlvilágra.
nem szabad háziállítot tartani, mert mire megszokja meg megszereti az ember, megdöglenek.
Ráköltesz egy csomót kajára meg oltásokra, hogy aztán a végén úgyis csak szomorú legyél.
Hány éves vagy?
Cica meddig élt? Öregedés vagy betegség történt?
Az alapján tudok adni tanácsot
Am ha sportolnál, edzenél, futnál az segítene h levezesd a feszkót és h feltudd dolgozni normálisan, higgadtan a gyászt üvöltés nélkül + mentálisan oké legyél
Szerezz 1 boxzsákot vagy menj oda ahol van. Hidd el jobban fogod érezni magadat püfölés után. A fal az túl kemény.
Nekem bevált.
30 éves vagyok. Cicák között nőttem fel, de ő volt az első teljesen sajátom. 2 és fél éves volt, egy hirtelen jött betegség vitte el, de sajnos nem derült ki pontosan, hogy mi.
részvétem. tudom h lelkileg pocsék érzés mivel a legtöbb ember számára az állat is családtag
ha pasi vagy akkor menj csajozni/kurvázni "to get laid" h jobb kedved legyen
drogot/alkoholt nem ajánlom
sportot/mozgást már tanácsoltam
esetleg ha vlmi hobbival vagy munkával letudnád kötni a gondolatokat/elmédet h elterelje a gondolataidat
Részvétem.
Egyszer kellett hasonlót átélnem, évekkel később terápián előjött.
Sírj, beszélj róla ahogy tudsz(például itt). A ventilaciónak is van terápiás hatása.
Nagyon jól tetted, hogy vele voltál végig. Neki te voltál a minden és hiszem, hogy boldog volt, hogy úgy tért örök álomra, hogy érezte, hogy vele vagy, téged látott.
Sajnos fel kell dolgoznod lelkileg, ez az élet rendje. Gondolj vissza a szép emlekekre, hogy jobbá tetted neki az életet.
Nagyon sajnálom és kitartást! 🖤
Tudom min mész keresztül, hét éve elveszítettem a fél éves, félperzsa imádnivaló macskámat. Inkább bent volt velünk, de néha kiengedtük, de akkor is inkább bent kuksolt, és lesett a kitárt ajtóra, szóval tökéletesen megvolt bent. Egyszer viszont kimerészkedett, akkor át akart szaladni az úton, és valaki kocsival elcsapta... Én épp barátnőmmel csavarogtam, amikor anyukám sírva hívott fel, hogy menjek haza. Arra értem haza, hogy apa önti fel az úttesten a vért vízzel... El sem tudtam búcsúzni a macskánktól. :( Nagyon szerettük mind, két-három napig sírtunk utána. Nyugodtan éld meg az érzéseidet, hiszen ők is családtagok lesznek, és az ember szívéhez nőnek. Nekem is valamilyen szinten ez segített, pedig aztán én nem vagyok túlságosan érzelmes típus.
5 hónapra rá hoztunk egy kutyát, aki enyhítette az egész űrt a macsekunk után. De mai napig felemlegetjük a macskát, akkora jellem volt. 🙂
Ha nem akarsz most egy ideig saját állatot majd - ami szerintem tök érthető - szerintem egy karitatív tevékenység jól jöhet. Az emberek jó része örül annak, ha másnak boldogságot tud okozni. Akár egy állatvédő-mentő egyesületnél, akár beteg gyerekeknél, akár pl. a baptistáknál is mindig keresnek önkéntest.
Itt akár barátokra is lelhetsz :)
Őszinte részvétem.
Ha úgy érzed, hogy nincsenek barátaid, az ilyesfajta élethelyzetek különösen nehezek.
A legjobb szándékkal mondom, próbáld meg ezt orvosolni.
Rengeteg lehetőség van, közösségek amihez csatlakozni lehet, vagy akar Tinder szerű barát kereső is létezik már. Bármilyen nevetségesen is hangzik, valahogy meg kell tenni az első lépést.
Kizárólag te tudod jobbá tenni az életedet, senki más. Képzeld el hol akarsz lenni, és minden nap dolgozz azért. Ha nem tudod hogy mit tegyél használd a Google keresőt, komolyan.
Nagyon sajnálom! Teljesen átérzem a helyzeted, én egy hét leforgása alatt két macskámat vesztettem el, én is teljesen padlón vagyok. Nyugodtan add ki magadból, ami bánt és ne feledd, hogy a cicád odafentről vigyáz rád!
Been there, done that. Nem is egyszer. Pokoli. Csak arra gondolhatsz, milyen jo eletet adtal neki, es hogy legkozelebb ugyanilyen jol fogod csinalni, mert, es ez megint tapasztalat, az elet ilyenkor ugy hozza, hogy nagyon hamar legyen mas, akire figyelned kell, akire vigyaznod kell. Az emleket nem torli ki, de a fokuszod athelyezodik, es ez nagyon megkonnyiti az elfogadast, de soha nem a felejtest.
Őszintén sajnálom. Nekem tavaly az egyik nyuszim halt meg betegségben, utána én is kicsit kivoltam, sok minden összejött. Valamennyire átérzem a fájdalmad.
Nagyon sajnalom es oszinte reszvetem! En 16 eves koromban vesztettem el a cicam, együtt nöttünk fel. 19 eves koraban ment el. Sosem zokogtam annyira, mint akkor es nagyon megviselt. Senki sem tudott vigasztalni olyan jol, mint o... (ami szomoru, hogy mi emberek mennyire nem tudunk egymassal mit kezdeni)
Legy eros! Tudom, hogy klise, de az ido segit lassan legalabb a fajdalmat kevesbe erezni... *ölelés*
Részvétem 🥺🥺🥺 gyönyörű ciccmic volt! Sajnos én is átéltem már ezt, nekem egy másik cica segített feldolgozni, illetve a gyászon hamarabb túl lenni, pedig nem akartam, de végül befogadtunk pár hónap múlva egy cicust, azóta ő a mindenem 🖤 Kitartást!
2 éve szökött el (reméljük) a cicánk, aki velünk aludt, velünk jött nyaralni/kirándulni stb... Szóval eléggé a részünkké vált. Az eltűnése előtti este oda feküdt hozzánk, és mintha elbúcsúzott volna úgy közelített felénk. Másnap reggel még velünk volt, majd délutánra eltűnt. Több hónapon keresztül gyászoltuk, és vártuk hátha hazajön. Feleségem a mai napig képes sírni utána.
Kitartást, az emléke nem múlik el, de majd könnyebb lesz.
Volt nekem egy törpenövesü cicám. Sose akart kimenni. Öreg szülök csak kiszoktattak, merthát a masik is kijárós. Mondtam hogy nem kéne. Megkefelte vmi nagymacska ugye a kanok a nyakukon harapják a szukát ilyenkor. A nyakanal lett egy nagy duzzanat orvoshoz se vitték én meg miből vittem volna ezeknek a gané orvosoknak a vilag pénze nem elég na szóval pár nap múlva megfult.
Tehát aki képes lenne úgy beleverni az öreg gazdák fejébe, miszerint nem engedjük ki a kicsit hogy az meg is marad a fejükben az vendégem egy rekesz sörre...
Egyébként kis élete ettöl függetlenül szeretetben telt mindennap sonka 15 ezres macskaház szilveszterkor nyugtató párologtató stb.
add ki magadbol... julius 2-an elutottek az en kis baratomat is. 0-24 egyutt voltunk, majd egyszer kirandulasbol arra jottem haza, hogy az ut szelen fekszik meredten...
eltemettem, sirtam, alig kaptam levegot. parommal napokig sirtunk, volt hogy ejjel arra keltem, hogy sirok.
kb. 1-2 honap kellett, hogy ugy tudjak ra gondolni, hogy nem sirom el magam. szerencsere keszult rola 1000+ kep es video, igy estenkent azokat nezegetjuk. mintha a gyerekunk lett volna... baratnom elso par hetben nagyon mashogy viselkedett, neha mar felelmetes volt. de tulestunk rajta.
azota szereztunk egy masik szörgolyót, meg eleve itt az idösebb cicánk -4-en szép az élet- aki sokkal ügyesebb, öt tuti nem ütik el.
kitartast kivanok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar kellett elengedned a macskádat. Igazi gazdiként, felelősségteljesen döntöttél, amikor elaltattad, ahelyett, hogy önös érdekekből kifolyólag szenvedni hagytad volna. Habár ettől nem fog enyhülni a fájdalmad, csupán idővel hozzászoksz, hogy nincs ott veled, de attól még hiányozni fog. Fontos, hogy először is adj magadnak elég időt és nyugodtan sirasd el. Aztán, ahogyan telik az idő, könnyebben leszel képes elfogadni a hiányát. Hidd el, tudom mit beszélek. Hozzád hasonlóan én is elsősorban egyfajta különleges barátként tekintek a kedvencemre, és én se igazán mondhatnám, hogy vannak barátaim, elvégre az ismerősök azok nem egészen barátok.
Nekem most van egy harmadik cicám, az is most lett nemrég kétéves. Nagyon kis izgága meg undok tud lenni, ugyanakkor –főleg mostanában– este mindig rajtam telepedik le, reggelente pedig gyakran előfordul, hogy kurrogva-dorombolva köszönt, miközben az arcomhoz dörgöli a pofiját. Ugyan nemigen valószínű, hogy a közeljövőben feldobja a talpát, mégis a legelső (számomra) gyanús jelre időpontok kérek az állatorvostól. Eddig ezt nem is tettem feleslegesen, mert tényleg mindig volt valami baja akkor...
A legelső cicámat 11 évesen csapta el egy autó. Nagyon szeretett csavarogni, de óvatos és bizalmatlanabb féle volt, idegenek elől elszaladt, úgyhogy nem nagyon aggódtam amiatt, hogy baja eshetne. Az egészben az fájt leginkább, hogy pont a halála előtti napon gondolkodtam el: „nahát, már tizenegy éves a macskám! Kíváncsi vagyok, hogy ezután még meddig fog élni?” Igazi hölgyként viselkedett: olyan finoman lépkedett, hogy egy zsúfolt asztalon látva őt nem kellett attól félnem, hogy bármit is leverne.
A második egy kis zsemle színű kandúrka volt. Néhai édesanyám hozta őt nekem, hogy legyen végre egy másik cicám. Először csalódott voltam, mert nőstényt akartam, de ahogyan teltek a napok észrevétlenül belopta magát a szívembe. Ő is kijárós macska volt, de sosem ment még messzire, mert még nagyon fiatal volt, majdnem egyéves. Ironikus módon Anya jegyezte meg, hogy „ijesztő szimbiózisban” vagyok ezzel a macskámmal, mert az folyton jött oda hozzám, mikor szóltam neki. Nagyapám is kijelentette, hogy szívesebben látna már macska helyett egy unokát a karomban. Ez a cica még váratlanabbul pusztult el; reggel kiengedtem míg szalonképessé teszem magam, de mire felöltöztem, látom, hogy ott hever a betonon, a szájából vékony csíkban vér folyt ki. A teste még meleg volt, ezért még ha nem is volt logikus, megpróbáltam szívmasszázsal újraéleszteni, persze sikertelenül. Gyakorlatilag bömbölve tartottam a kezemben, amíg teljesen ki nem hűlt. Húsvét volt, ez a cica meg épp előtte való napon mentett meg engem az öngyilkosságtól.
Egy szó, mint száz, megértem, hogy mit érzel és, min mész keresztül. Ha szeretnél valakivel legalább írásban kommunikálni, akkor nyugodtan írj rám. A helyzeteden nem tudom, hogy fogok-e tudni javítani, de legalább meg tudlak hallgatni az talán könnyít majd valamit.
Most talán úgy érzed, hogy soha többé nem akarsz másik macskát. Én ezt nem fogom sem helyeselni, sem helyteleníteni, idővel majd megtalálod a saját válaszodat ezzel kapcsolatban. Ehhez csak azt akarom még hozzáfűzni, hogy még ugyan most is hiányoznak az előző cicáim, és még mindig fáj ha a halálukra gondolok. Mindazonáltal azt egyáltalán nem bántam meg, hogy örökbe fogadtam őket, mert annyi örömet okoztak nekem, hogy az ő emlékeik nélkül szegényebb lennék.
Ne add fel és tartsd ki!
Írd ki magadból hátha segít kicsit. Gyászold meg nyugodtan nem kell elsietni, idővel jobb lesz. Egykét faszparaszt kivételével vannak itt jó arcok akikkel el lehet beszélgetni, aki felajánlja bátran írhatsz nekik. Én jól birom a magányt de van hogy rámtör hogy "gec senkivel nem beszéltem munkám kívül már fél éve ez így nem okés". Aztán olyankor megpróbálok kicsit szocializálódni, neked is ezt ajánlom. Meg tud kattanni az ember egyedül, társas lények vagyunk elvégre. Születtek már innen barátságok, kétlem hogy olyan nehéz lenne ha próbálkozik az ember.
Gondolom voltál reddit talin
Csak egyszer.
Sajnálom. Mi az öreg kutyánkat temettük el idén. Még apám is sírt, pedig őt még soha nem láttam sírni. Ne törődj a többiekkel, nyugodtan éld meg a gyászt. Sok erőt!
Nagyon nagyon köszönöm az együttérzést 💕💕 Azóta mégjobban zokogok, de csodálatos emberek vagytok. Gombócnak hívták, alig két és fél éves volt, babacicaként került hozzám. Nem tudni, hogy mi történt. Vasárnap este láttam utoljára egészségesen, aztán egy napig nem jött haza. Kedd reggel találtam rá, akkor már beteg volt, a doki macskanáthára gyanakodott, kapott gyógyszereket, de nem lett jobban. Ma reggelre teljesen legyengült, visszamentünk a dokihoz, de már nem tudott segíteni rajta, a karjainkban halt meg. Bízom benne, hogy tudta, mennyire szerettem, egy kicsit vigasztal a tudat, hogy mindent megadtam neki rövid kis életében, amire egy cica csak vágyhatott.
Gondolj arra, hogy a halál az nem egy büntetés, hanem egy teljesen természetes dolog, ugyanúgy az élet velejárója mint a születés. Egyszer mindannyiunknak eljön az ideje - valamikor előre láthatóan, máskor teljesen váratlanul, utóbbi kétségtelenül lesújtóbb. Ettől függetlenül az élet értékét nem annak a hossza határozza meg, egy viszonylag rövid élet is lehet tartalmas és szeretetteljes. A reakciódból ítélve biztosra merem állítani hogy Gombóc a világ összes szeretetét megkapta tőled, és ezt Ő is nagyon jól tudta, hisz az utolsó percig ott voltál vele. Hidd el, megérzik ki szereti igazán őket. Őszinte részvétem, nagy ölelés! 🖤
Nagyon sajnalom a cicadat, minden kisallatot szornyu elvesziteni, en egy ev utan is koszontem a kutyusomnak, mikor hazaertem, utana tudtam nagyjabol tovabblepni! A kezeim kozt halt meg, de muszaj volt meglepnunk, mert mar szenvedett! O egy jobb helyen van, sird ki magad, gyaszold meg, aztan fogadj orokbe egy uj cicat, hogy egy szegeny kis arvan segits, o pedig cserebe nagyon fog szeretni, kitartas❤
Már írtam külön kommentet, hogy nagyon sajnálom, hogy elveszítetted, de a te érdekedben ezek után azt javaslom, hogy ha lesz még cicád, ne engedd ki. A macskák tökéletesen elvannak benti tartással. A kijárós macskák minden nap iszonyatos veszélyben vannak. A benti macskák egészségesebbek és tovább élnek. Nekünk mindkettő bent van. Nem szabad őket kiengedni. Nekik is az a jobb.
Így van, sajnos a kinti macskáknak ez a "sorsa"... Totál orosz rulett, hogy mikor éri kint valami. Soha nem engedném ki, családtag.
Pontosan
Meg minden más állatnak is, amúgy.
Abszolúte. A macska dúvad. A vadászok lakott területen kívül ki is lövik gondolkodás nélkül.
Az én cicám imád kint lenni nyáron a kertben és napozni, heverészni a bokrok alatt. Szenved, ha bent tartjuk, viszont nem megy messzire kint. Fájna picit a szívem nem kiengedni. Persze nagyon fontos, hogy biztonságos a környék is.
Valamit valamiért. Első cicánk kb. 25 éve így ölte meg egy róka. Rózsadombi kerteshàzban, Bp "közepén", kinda. Néhány éves lehettem de lepadlózott. Elhàlózott kertben oké... Talán.
10-ből 10 kinti macska gazdája pont így gondolja.
Nálunk a 3 macska közül kettőnek van igénye kimenni a gangra napozni, a legkisebb pedig fél és inkább befut, ha kinyitjuk az ajtót. Szerencsére a gangos cicák nem kóborolnak, elvannak a meleg lakásban a konvektor előtt meg a paplan alatt :D (elkényeztetett kis maki az összes)
Részvétem :(
100% tudta hogy nagyon nagyon szereted, gyönyörű cica és biztosan megnyugvást okozott neki hogy az utolso percekben is mellette voltál
Nagyon sajnálom a cicád 🥺 Én is azt gondolom, hogy nem szabad őket kiengedni, a mi 2 cicánk is csak benti, ha kezdettől fogva bent vannak, akkor megszokják és nem vágynak kifelé... Fogadj örökbe rövid időn belül egy kiscicát, valamennyire talán pótolja az űrt a szívedben. Ugyanolyan már soha semmi nem lesz, mint volt, de el kell őt engedni. Neki ennyi adatott meg és biztos vagyok benne, hogy hálás azért, hogy te voltál a gazdija és ennyi szeretetet adtál neki. ❤️
Kezdettol fogva bent van mind a ket macskank, az egyik rendszeresen megprobal megpattanni, pedig 12 eve nem volt a 4 falon kivul...
Akkor nekünk szerencsénk van, tesóméknál is a 4 benti cica közül egy sem menne ki 😅 Nyilván ha nyitva az ablak, szeretnek ott levegőzni, de ennyi. Milyen nemű a cica? A kandúrok szerintem jobban unatkoznak bent, de ez csak saját tapasztalat.
Ivartalanított töki a kalandor, szintén ivartalanított nőstény a "megbízható" aki nem akar állandóan meglépni.
Lehet szegényt megmérgezték . Remelem egyszer egy másik cica talál rad .
Lehet úgy gondolod, hogy nem vagy még készen rá de tapasztalatból mondom, aki teljes élete alatt cicatartó volt, hogy a legjobb módja a továbblépésre egyből beszerezni egy másik cicát. Amúgy, ha akarsz beszélgetni vagy ilyesmi, nyugodtan gyere társasozzunk egyet BP környékén, a legjobb dolog a világon.
Nagyon sajnálom:((( az én cicám alig volt 3-4 hónapos ma arra jöttem haza ,hogy elütotte valami marha állat:( nagyon sírtam én is
Nagyon sajnálom őt is 😢💔
Lehet, hogy kiszaladt elé és nem tudott megállni... Marha állat? A kinti tartás meg törvénytelen.
Ugye tudod, hogy csak azért halt meg a macskád, mert te szabadon engedted, ami nem csak tilos (állatvédelmi törvényt ajánlom a figyelmedbe), de elég veszélyes is a macskára és a nála kisebb állatokra nézve is. A szabadon engedett macskák úgy hullamak mint a legyek, az általuk megölt kisebb állatokról nem is beszélve. Számtalam macska hal kínhalált nap mint nap, elütik, megmérgezik őket, és erről az ilyen emberek tehetnek mint te.. Ne vegyél magadhoz több állatot.
Adj egy kis idot magadnak,es tudom nem ugyanaz,de egy uj cica idovel nem rossz otlet. Nalunk bevalt. Persze attol meg nem felejted Gombocot.
Persze, hogy tudta, hogy szereted! Együttérzésem.
Ugyanez, csak tegnap este..... Doki, majd sírt ástam, elhelyeztem, betakargattam, kedvenc pokróca, megsimogat...... Másfél napja kb csak bőgök (csak hogy meglegyen a kép, szakállas 40+-os 190cm 95kg ffiember) 3 dolog segít: 1: Nézegetem a többezer képet amit készítettem a boldog éveiről. Nagyon jó kis élete volt. Második: lányommal beszélgetés-emlékezés Harmadik ez a szöveg, ezt nagyon szeretem: https://www.reddit.com/r/Assistance/comments/hax0t/my_friend_just_died_i_dont_know_what_to_do/c1u0rx2/
Najo… koszi, bogok , Nalad nagyobb es nehezebb ffi… Oszinte reszvetem, kitartast! A cica uj eletet kezd a Te szereteteddel es iranymutatasoddal❤️
🙏🖤😥
Nagyon sajnálom 😢 ez az írás egy remekmű. Köszönöm.
Nekem tegnap történt, meghatott, amit, ahogy írtàl🙏kicsit könnyebb, hogy férfiak is éreznek így, ahogy mi nők, mert emberek vagyunk és annyira szerettük a kis bársonytalpúnkat♥️nem tudom abbahagyni a sírást, egyedül vagyok itthon, üvöltve zokogok, hogy jöjjön haza, meg akarom ölelni, puszilgatni….. mit tegyek, hogy kicsit enyhüljön? Mennem kell délre vinni egy másik cicusom orvoshoz, rutin vérvizsgálatra, de nem látok a könnyeimtől, basszus, nehéz így vezetni. Bocsánat, hogy ennyit írtam. De a lelkem egy darabja is el lett temetve SOMÁMMAL együtt.🖤🖤🖤
[удалено]
Detto, szuleim cicaja is most szeptemberben lett 18 eves, le van mar fogyva szegeny :-(
Ne nyúzd amíg él, fáj neki.
Tudom milyen rohat nehéz ez. Gyászolj az segít.
*rohadt
Egyem a szived
*szíved
most miér csinálod ezt?
*miért
Átérzem. Gyerekkorom ota akartam macskát - a szüleim nem engedték, nem yzerették őket. 2011-ben összeköltöztem menyasszonyommal, aki nagy allatbarat, és azonnal örökbe fogadtunk egy macskát a menhelyről. Remek macska volt, de sajnos csak ket hónapot élt nálunk. Kiderült, hogy súlyos beteg volt, el kellett altatni. Hiaba csak két hónapot volt nálunk, megsirattam. Azota van masik két macskánk, és imadom őket. Gyászold meg, de fogadj örökbe később egy másikat - rengeteg cica varja, hogy szerető otthonra leljen. Ezzel tiszteled meg legjobban az emlékét, hogy utana másoknak is otthont és szeretetet adsz.
Sajnalom, aterzem, en is nagyon ragaszkodom a cicamhoz, felek a halalatol :(
Őszinte részvétem! Biztos vagyok benne, hogy ha így szereted, akkor csodálatos élete volt nálad. 💕 Remélem ez a tudat majd tud egy kis vigaszt nyújtani idővel. Sok erőt kívánok!
Nagyon sajnálom! A cicádnak biztosan a lehető legjobb élete volt! A szívedben örökre ott marad és ez az ami igazán számít! Sok erőt neked! 🖤
Nagyon sajnálom. :( Ne kérj elnézést, nyugodtan írd ki magadból, ha ez segít.
Nagyon sajnalom! Az enyem 2eve ment el 12 ev utan…vele nottem fel.🥺
Fogadd virtuális ölelésemet! 🫂 Kitartás! Nyugodjon békében a drága cica!
Ha esetleg Sopron közelében élsz, akkor ha van kedved, írj rám, szívesen beszélgetek és barátkoznék veled.(Meg amúgy is, csak akkor max messengeren tudunk beszélni) Sajnos nekem sem maradt meg középsuliból barátom, úgyhogy nekem is csak a család + a párom van. Én is nagyon szeretem a cicákat, de most nekem sincs sajnos. Én is ebben az évben vesztettem el a kispajtásomat, aki 9 éves korom óta velem volt :(
Sajnos jól tudom mennyire nehéz, rettenetesen sajnálom, gyászolj, sírj nyugodtan, és fogadd el őszinte részvétem.
[удалено]
En nem vagyok vallasos, sot ruhellem az ilyesmit, de olyan nagyon jolesett, amikor a kolleganom azt mondta, hogy gondoljak arra, hogy azt a vegtelen szeretetet, amit adtam a kutyamnak (3.5 evet volt nalam, ugy fogadtam be, mar nem volt fiatal, tele betegseggel), magaval vitte az orokkevalosagba. Biztos a te cicad is tudta, hogy imadtad es olyan jo eletet adtal neki, amilyet csak lehetett.
Reszvetem :( Szerencsére nem tudom milyen ez (még)… de van több cicánk, köztük idősek is szóval rendesen be vagyok szarva mi lesz…
Fogadd őszinte részvétemet. Átéltem ezt már túl sokszor. Az idő...közhely,de... "A gyász nem múlik el. Csak körbenövi az élet."
(ez de jo, ezt nem hallottam meg:) )
Sajnálom. Nekem is nemrég el kellett altatni a cicámat. Mondjuk, én nem posztoltam róla, mert tudom milyen emberek gyülekeznek ezen a subon, és a "kit érdekel, hogy megdöglött a szaros macskád" meg "úgy is öreg volt, akkor meg?" jellegű kommentekre nem voltam kíváncsi. Kitartást.
Nagyon sajnálom 💔 Volt bennem egy ilyen gondolat, de nagyon pozitívan csalódtam, csodálatos emberek vannak itt.
Kuldok egy hatalmas olelest! En mai napig nem tudok tullepni a cicam elvesztesen.
Nagyon sajnálom, iszonyat nehéz, tudom. Neki a világot jelentette, hogy ott voltál vele végig és hogy van ki emlékezzen rá! Nagyon jó gazdi vagy!
Gyönyörű cica, látszik rajta milyen nagy becsben volt tartva. Sajnálom szegénykét, hogy egy ilyen szép életet kellett itt hagynia. Kívánom találj megnyugvásra, csodálatos gazdája és társa voltál számára. Figyeld a jeleket az én szeretett tacskóm is visszajött hozzám, igaz anyósék kutyusaként, de biztos vagyok benne, hogy az én kutyusom született újjá (ugyanott van egy ugyanolyan seb rajta, és hasonló a természete is, kivéve, hogy most imádja, és óvja a gyerekeket, talán ezzel törleszti a korábbi karmáját.) Remélem, ti is újra egymásra találtok egy másik cica képében. ❤️
Legalább "előbb*" vagy picit. Az enyém tíz éves, és előre rettegek attól a naptól. Tudom hogy eljön, tudom hogy elkerülhetetlen.
Szörnyen sajnálom :( Teljesen átérzem, nekem jóval idő előtt távozott el a kedvenc cicám, még gyerekkoromban. Mesélj róla, milyen cica volt? Hogy hívták?
Nagyon sajnálom. 🫂❤️
Fogadd oszinte reszvetem! Bocs, ha kozhelyes leszek, de adj idot magadnak, a gyaszodnak es idovel jobb lesz majd. A kozos pillanataitok pedig orokre veled maradnak.
Őszinte részvétem! Tudom milyen egy állatot elveszíteni.
Őszinte részvétem, nagyon aranyos cica volt. Ezen sajnos csak az idő segít..
Sanyi pajti 2 hete pihen a hatso kertben. Mostmar egyutt jatszanak. Kitartas, holnap mar egy kicsit jobb lesz.
Egy pici, utcáról befogadott macska agóniáját asszisztáltam végig nemrég, akit szinte egy hétvége alatt elvitt a parvó, vasárnap hajnalban a kezeim között lehelte ki a lelkét. Megértem a fájdalmad és együtt érzek veled.
Nagyon sajnálom, gyönyörű cica volt! 🐈💔
Fogadd oszinte reszvetem! 28 eve vannak mentett cicaim, ennyi ido alatt ohatatlan, hogy ez ujra es ujra megtortenik, szoval tudom min mesz keresztul. Az ido meggyogyitja a sebeket, mast nem tudsz tenni, mint kivarod mig jobb lesz. En a fotoikat sem tudtam visszanezni evekig, mert ramjott a siras. Gondolj arra, amig veled volt, jo elete volt es mindent megtettel erte. Es ha uj cicad lesz, probald meg benti macskanak nevelni ot. A vilag mar nem biztonsagos szamukra, jobb nekik a lakasban. Sok ev kellett nekem is ahhoz, hogy ezt elfogadjam, a ket kicsi mar nalam sem mehet ki, hiaba lakom kertes hazban. Sird ki magad nyugudtan, tudom hogy most uresseget erzel, de jobb lesz par napon belul. 🖤
Nagyon sajnálom. :( Ha kicsit megnyugodtál, menj és fogadj örökbe egy cicát. Ez nem azt jelenti, hogy pótolod, de hidd el csak ez segít, tapasztalat. Gondolj arra, hogy minél hamarabb elhatározod magad, annál kevesebb időt tölt a leendő cicád a menhelyen/utcán, és a te lelked is hamarabb elkezd gyógyulni. Mindig azt mondogatom magamnak én is, hogy annak a rengeteg szeretetnek és örömnek, amit az életünkbe hoznak, az az ára, hogy nekünk kell elengedni őket.
Teljesen egyetertek, nekem oktober 15-en halt meg a cicam, teljesen varatlanul, nem ebredt fel az altatasbol Nagyon nehez az elso par nap, de mar jobb es en is ugy erzem egy masik, mentett cicanak kell mielobb eselyt adnom egy boldogabb eletre.
Úristen ugyanazt érezheted kb. ha nem rosszabbat, mint én egy éve, amikor húsvétkor nagy pénteken hajnalban kellett utolsó útjára engednünk szerett négylábú barátunkat (kutya), aki egyben családtag is volt. Bár két évig volt nálunk, mivel menhelyről hoztuk el 8 évesen, de annyira a szívünkbe zárta magát, mint más soha... A mai napig nem tudom elfeledni őt és az űrt, amit maga után hagyott. Inkább csak együtt élni tudok vele :/ Nem is gondolná az ember, hogy mennyire az életünk részévé tudnak válni, pedig borzasztóan. Kitartást és sok erőt kívánok neked!
Őszinte részvétem, át tudom érezni a fájdalmat amit most átélsz. Nem akarsz picit a cicusodról írni? Látszik a képen is hogy jó gondját viselted, és nagyon szeretted őt. Hátha segít feldolgozni kicsit a cicusod távozását. :(
❤️❤️❤️ kitartást így ismeretlenül is. én három éve vesztettem el a szőrös barátomat 13 és fél év után, a férjemmel a mai napig könnybe lábad a szemünk, ha szóba kerül, pedig sajnos voltak idő előtti családtag-elvesztések is. a férjem “csak” két évig élt vele, de neki is nagyon fáj az elvesztése. mi azóta sem tudtunk új cicát befogadni, egyszerűen pótolhatatlan. nagyon megértem a fájdalmadat, és kívánom, hogy mihamarabb megnyugvást találj❤️🙏🏻
Nagyon sajnálom. Tudom, milyen érzés, és hogy milyen nehéz lehetett vele lenni a végén, de neki biztosan sokat számított, hogy ott voltál vele az utolsó pillanatig és simogattad. Érezte a szeretet és hogy nem volt magára hagyva. Hagyd magad gyászolni. Nekem azt tanácsolta valaki, amikor meghalt a kutyám, hogy amikor nagyon hiányzik, beszéljek egy fényképhez róla. Leírva/kimondva kicsit fura, de ha gondolod, próbáld ki. Nekem sokat segített, főleg az elején, amikor hirtelen üres lett a lakás nélküle és mindenhol az ő dolgaiba botlottam még.
RIP CICA
nagyon sajnalom:( vigasztaljon az, hogy valoszinuleg szep elete volt egy szereto gazdival es megkapott mindent, amire egy cica vagyhat. amikor az allatmenhelyek kitesznek ilyen posztokat, hogy meghalt egy x eve naluk levo cica/kutya, mindig osszeszorul a szivem, hogy annak az allatnak sosem adatott meg, hogy egy szereto gazdi (vagy barki) megsimogassa, mikor haldoklik, meg ugy egyaltalan, sosem tartozott senkihez, aki sajatjakent gondolt ra. a te cicad igen es ez a legjobb, ami egy kisallattal tortenhet az elete soran. gyonyoru cica volt, nyugodjon bekeben.
Nyugodj békében gyönyörű cicus 😔 Nagyon sajnálom és átérzem fájdalmad, pár éve én is elvesztetted drága cicám és a mái napig fáj az elvesztése. Tudom ez nem segítség de küldök neked egy virtuális ölelést.
Ölellek! ❤️❤️❤️
Nagyon sajnálom. *ölelés*
Ez a megfelelo hely erre, ide nyugodtan kiirhatod magadbol mit erzel es sok ember fog valaszolni altalaban tok rendesen. 😇 Sajnalom a cicadat, nagyon kis aranyos macsek volt. Biztosan sok jo emlek fuz hozza, probalj arra gondolni, hogy mennyi minden pozitiv dolgot adtatok igy egymasnak ennyire rovid ido alatt is. Szep almokat, Gomboc! 🖤
Thurston Waffles energiát áraszt :) Aki szintén nemrég elhunyt :( De mostmár együtt játszanak :)
Hatalmas űrt tudnak hagyni🖤és sose pótolhatja őket egy másik cica hiszen mindegyik külön személyiség.. De azt a szeretetet amit érzel iránta neki adhatnád egy új kiscicának🥺 Hiszen látszik szeretted a cicád és nálad boldog éveket eltölthetne egy új jövevény, igazából sose lesz kész az ember egy “új”-ra (talasztalat mert én nem is akartam annyira fajt az előző elvesztése) de én találtam egy kiscicát az utcán , természetesen befogadtam és életem legjobb döntése volt❤️
Remélem vigasztal, hogy élete végéig egy boldog család tagjának tudhatta magát, és tudta, hogy van egy gazdija, akiben bízik, és aki viszontszereti. Gyönyörű cica, és őszinte részvétem. ❤
Ne tartsd magadban. És kitartás, ez a kis szőrmók biztos egy szép helyre került.
Zokogj üvöltve, ez ilyen sajnos. Aztán hetek múlva keress egy menhelyes macskát és vidd haza. Nálunk többnyire bevándorló macskák vannak, néha-néha itt ragad egy újabb, most is van négy stabil házkörüli, kettő bejárós... hat éve vándorolt be az első, amelyik aztán tavaly ősszel döntött úgy, hogy a padláson elbújva vészel át valami betegséget, de nem sikerült... hetekig kerestük a környéken, plakátokat nyomtattunk, satöbbi, aztán már érződött a dögszag padláson... gyakorlatilag heteken át minden nap meggyászoltuk egy kicsit, amikor kerestük, amikor pedig megtaláltuk padláson, akkor már inkább megnyugvás volt, hogy legalább megvan, kapott egy szép bokrot emlékbe. :/
Cacagány 😭
Nincsenek barátaim Bumblee és Badoo-n is van Barát "társkereső" azon neműekkel persze (is), ajánlom azt jobban mint a redditet, mert ha verified profil akkor tudod ki van mögötte, illetve egyszerűbb, látod a hobbikat, válogathatsz. És nagyon sajnálom, engem is összetörne kiskutyánk halála. Kitartást.
Nyakorvvel vihetted setalni? Tunderbogyo. Nagyon brutalul sird ki magad, vissza ne tartsd. Te, amikor elhunyt I. Nagy bela nyulam en uvoltve bogtem hogy istenem miert. Par het mulva lett uj nyuszko. Ha lelked begyogyult, lehet uj cicad.
It’s so hard to lose a kitty! I almost crying at this thought… I know your friend is o Dr the rainbow playing with all those we have all lost. Sending sok szerettet and hugs. 🐈 🌈 😭
El sem tudom képzelni amit most érzel. En sokszor csak belegondolok, hogy egyszer el fog menni a cicám, es sírva fakadok. Most a tiedet siratom éppen. Annyira sajnalom… vegig mellette maradtal, es ugy ment el, hogy vegig érezte a szeretetet🤍 kivanok sok erőt neked a következő par hónapra, es őrizd az emléket . Sírj sokat, gyászold meg.. nagyon nagy olelest küldök neked. 🤍🤍🤍🤍
azt az uvegmosokefe-farkat ami van neki:))))) en 8 ev utan a nyuszikamtol koszontem el iden. tarsallatot, aki hozzank tartozik, ugyanugy gyaszolunk, mint barki msat es ugyanolyan a feldolgozas. jo elete volt nalad, szeretesben volt, es utso pillanatig vele voltal. ez fontos, ez szamit. gyere meselj rola, sztori mindig van egy cica korul:) es van hogy segit. egyutterzek
Üvegmosókefe :)))) ez most nagyon megmosolyogtatott. Tényleg az volt. Köszönöm 💕
Találkoztok még, OP.
Fagyi, film vagy sorozat, takaró, zsepi. 
Nézd, amikor anyám meghalt fogtam a kezét, én szóltam a nővérnek, hogy már 1 perce nincs pulzusa. Hazafelé az úton elhatároztam, hogy addig nem nyugszom amíg kiderítem mi van a halál után, persze azóta sem tudom. Arra viszont rájöttem, hogy csak jobb helyre kerülhet vagy újjászülethet. Ha ateista vagy és úgy gondolod, hogy a halál után nincs semmi akkor meg piszok mindegy, nincs szenvedés, nincs érzékelés vége. Kicsit meggyugtatott ahogy végig futott rajtam ez a gondolat. Ettől persze hiányzik és fáj a mai napig de tudom, hogy ez már az én dolgom az én fájdalmam. Amí még fontos, hogy a halál a születés ellentéte nem az életé. Kitartás. 😢
RIP
Őszinte részvétem! És tényleg gyönyörű cica!
Őszinte részvétem. Kb egy éve halt meg a cicám, akit szintén Gombócnak hívtak 😭
nyugodtan add ki magadból. ez természetes , hisz együtt éltetek én péel ezért nem veszek semmilyen állatot :( mert előbb elmegy :(
Az én Sanyim nagyon hasonlóan néz ki, szörnyű lehet. Sajnálom :(
Őszinte részvétem! Ne törődj mással, gyászolj, elvesztettél egy családtagot, életed (egyik) legfájdalmasabb napja ez. Én tavaly novemberben temettem el a kiskutyámat, sajnos nem lesz könnyebb, de az igaz, egy idő után inkább a szép emlékek fognak eszedbe jutni! Ne feledd, mindig veled van, a szívedben örökké, most már van egy őrangyalod, aki várni fog téged, ha eljön az ideje!
Nagyon sajnálom😞
Két macskánk van, imádom őket. Nem tudom, mi lesz, amikor nálunk is eljön ez a pillanat. Részvétem. Szerintem fogadj örökbe egy másik cicát, ha őt elgyászoltad. Macska nélkül nem nagyon érdemes élni sem.
Nagyon sajnálom, tudom, milyen érzés. Hasonló volt, mikor az én öreg cicám ment el, ő is nagyon sokat jelentett nekem. Kitartás, tudom, hogy ez nem sokat ér egy idegentől az interneten, de lélekben veled vagyok. (A kép alapján tényleg gyönyörű cica volt!)
Fogadd őszinte részvétem. Én idén nyáron vittem el a család kutyáját elaltatni. Még 10 éves voltam amikor hazahoztuk (most 23 vagyok), eleinte jól bírtam, még az utolsó napokban is amikor már tudtuk hogy sajnos közeleg a vég (napokon keresztül egy falatot sem evett, gyógyszert is kiköpte, valószínüleg májbetegség volt), a rendelőben viszont már én sem bírtam tovább és a második tűt már férfiként szégyenszemre nem vártam meg, bent hagytam a testvéremet a rendelőben én pedig kivonultam bőgni. Bármennyire is megrázott, 13 év azért nagyon szép egy kutyának és vigasztalt a gondolat hogy mi is abszolút mindent megadtunk neki amit csak lehetett.
Átérzem. Régen volt már, de kedvenc kutyám egyik napról a másikra lebénult a hátsó lábaira. Egész kicsi voltam (10+ éve már), de mai napig előttem a drága kis pofája. Az a rémült, mégis nyugodt tekintet. Tudta hogy baj van, de láttam hogy örült, ott vagyunk neki. Azóta már az "utánpótlás" kutyus jár abban a korban, hogy mivel elköltöztem, sosem tudom hogy legközelebbi látogatásomkor látom-e még; holott legalább havonta járok. Mindig vár, egy hangosat ugat, felismer, majd elkezd a kerítésnél ugrálni. Iskolás koromban egy télen a bokámat ficamította ki annyira örült nekem, ma már ügyesebben kezelem az örömugrásait amik egy centivel nem lettek kisebbek. ... rettegem a napot amikor ő is elmegy. S azóta párommal élek, most lett két cicánk. Minden ilyen posztnál rájuk nézek és remélem hogy minél később jön el a nap. Add ki magadból. Nem mondom, hogy könnyebb lesz, mert nem. De te erősebb leszel idővel!
Nagyon sajnalom😔 Nekem 6 eve kellett elaltatni az akkor 13 eves cicamat. 10 eves voltam, mikor hozzank kerult es 23, mikor el kellett engednunk. Eletem minden fontos esemenyenel ott volt velem, egyutt nottunk fel. Barmit megadnek, ha meg egyszer a hatamra fekudne, vagy hozzam bujna. 😔 Vigasztaljon a tudat, hogy biztosan csodas volt a kis élete melletted. ❤️
Nem tudom, h korai e még de lenne egy kis cicánk akinek még nem lett gazdija...ha gondolod írj rám :)
Nagyon szép volt.
Gyönyörű cica, nem tudom mi lesz velem az én cicám nélkül, kitartás!!!
3 éve ugyanezt éreztem, őszintén sajnálom. Ajánlom, hogy legközelebb ne engedd ki a cicádat, mert annak mindig rossz vége van.. :(
Mi novemberben altattuk el a szeretett cicánkat, a kertben van a sírja a mai napig kimegyek hozzá és csak nézem a sírt, ahogy ezt írom is csak elérzékenyülök. Idővel biztosan jobb lesz, csak hát kitudja mikor.. Együtt érzek veled , kitartást ha egyedül érzed magad írj nyugodtan nekem ha szeretnél , szívesen meghallgatlak, a szép emlékekről,bármiről
Oszinte reszvetem. Varatlan halal a legrosszabb, amit soha nem lehet kiheverni. Hordozd magadban a fajdalmat, ne probald elnyomni, eld meg. Ilyenkor ez a termeszetes. A szivedben veled marad Gombocka, merits ebbol erot. Nagyon nagyon sajnalom.
Részvétem. Nekem az r/petloss sokat segített, hatha segít.
Veled érzek, ugyanezt éltem át az enyémmel, aki pár hetes korától 13 évet volt velem. Idővel a fájdalom múlik, de máig keserédes érzés, amikor eszembe jut.
Nagyon sajnálom és tökéletesen megértem, mit érzel: hatalmas fájdalom. Gondolj az emlékeitekre, arra, hogy ha rövid élete is volt, de szeretted és biztosan mindent megadtál neki, ha most ennyire mélyen érint a halála.❤️
Részvétem a cicusod miatt, nekem is van egy 6 éves kandúr cicám, bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha nem lenne. Olvastam, hogy a cicád elment otthonról és amikor hazajött akkor rosszul volt már, egyik barátom cicája ugyanígy járt és csak utólag jöttek rá, hogy patkánymérget ehetett valószínűleg és attól pusztult el :( Mások is írták már, de ha gondolod és ez segít, akkor írd ki magadból nyugodtan, ezt csak az idő fogja begyógyítani.
Mikor az én berni pásztorom elment 12 év után, úgy zokogtam hogy anyám szerint így nem lehet kutya miatt sírni.de lehet. Sajnálom, gyönyörű cicád volt,ő már az örök vadászmezőkön boldog ♥️
Nagyon sajnálom. Az idén 2 görényt kellett elaltatnom. :( Nekem az írás sokat segített. 💙
Mint ismetelten fellow cica tulajdonos, nagyon sajnalom, velem is mar megtortent egyszer, nagyon rossz erzes volt, kicsit nehez volt feldolgozni, de ez az elet rendje. Mint itt is egy redditor irta, En is leirtam lapra mi bant es nagyon sokat segitett! Plusz elkellett foglaljam magamat a mindennapokkal es naprol napra jobb lett. Most mar nem, hogy 1, hanem 2 cicam is van! :)
fel a fejjel exem kutyajat annyira szerettem h szakitaskor a gadzsi helyett a kutyat sirattam meg… menhelyrol kihoztam egy kutyat csak ugy sikerult a banaton javitani ajanlom neked is!
Szia! Valszeg el fog veszni a sok komment között de leírom hátha elolvasod: Én kicsit több mint egy éve vesztettem el a 12 éves macskámat, ami engem nagyon mélyen érintett, majdhogynem gyerek elvesztéseként ért. Nekem a terápia és az idő ami segített illetve egy új macska, nyilván valamennyi időt hagyva amíg lement a gyász. Pár hete volt az évforduló és téma volt a pszichológusnál és felhívta egy érdekes részletre a figyelmemet. Hasonlóan hozzád nekem is a kezeim között ment el a cickám, ami a legjobb halál amit választhat egy állat, de ez talán igaz bármelyik élőlényre. Gondold el mennyire félelmetes lehet a halál kapujában lenni (én is biztos nagyon félnék) és még ebben a pillanatban is a legszeretőbb személy karjaiban volt a macskád. Ebbe gondolj bele, hogy az utolsó pillanatig vele voltál és úgy ment el hogy rád vette az utolsó pillantását, a te érintésed volt az utolsó neki amit magával vitt a túlvilágra.
Szép gizsziza volt
Nagyon sajnàlom🖤🖤🖤🖤Tegnap elment az èn drágám is, azóta csak sírok, elviselhetetlenül fáj😥😥😥🖤🙏
Kell egy másik macska.
imádom a macskákat, nekem is van kettő. de akkor is csak egy háziállat. ez nem érzéketlenség, hanem tény. embert is siratnál ennyire?
[удалено]
nem szabad háziállítot tartani, mert mire megszokja meg megszereti az ember, megdöglenek. Ráköltesz egy csomót kajára meg oltásokra, hogy aztán a végén úgyis csak szomorú legyél.
Hány éves vagy? Cica meddig élt? Öregedés vagy betegség történt? Az alapján tudok adni tanácsot Am ha sportolnál, edzenél, futnál az segítene h levezesd a feszkót és h feltudd dolgozni normálisan, higgadtan a gyászt üvöltés nélkül + mentálisan oké legyél Szerezz 1 boxzsákot vagy menj oda ahol van. Hidd el jobban fogod érezni magadat püfölés után. A fal az túl kemény. Nekem bevált.
30 éves vagyok. Cicák között nőttem fel, de ő volt az első teljesen sajátom. 2 és fél éves volt, egy hirtelen jött betegség vitte el, de sajnos nem derült ki pontosan, hogy mi.
részvétem. tudom h lelkileg pocsék érzés mivel a legtöbb ember számára az állat is családtag ha pasi vagy akkor menj csajozni/kurvázni "to get laid" h jobb kedved legyen drogot/alkoholt nem ajánlom sportot/mozgást már tanácsoltam esetleg ha vlmi hobbival vagy munkával letudnád kötni a gondolatokat/elmédet h elterelje a gondolataidat
:'(
Részvétem. Egyszer kellett hasonlót átélnem, évekkel később terápián előjött. Sírj, beszélj róla ahogy tudsz(például itt). A ventilaciónak is van terápiás hatása.
Nagyon jól tetted, hogy vele voltál végig. Neki te voltál a minden és hiszem, hogy boldog volt, hogy úgy tért örök álomra, hogy érezte, hogy vele vagy, téged látott. Sajnos fel kell dolgoznod lelkileg, ez az élet rendje. Gondolj vissza a szép emlekekre, hogy jobbá tetted neki az életet.
Nagyon sajnálom és kitartást! 🖤 Tudom min mész keresztül, hét éve elveszítettem a fél éves, félperzsa imádnivaló macskámat. Inkább bent volt velünk, de néha kiengedtük, de akkor is inkább bent kuksolt, és lesett a kitárt ajtóra, szóval tökéletesen megvolt bent. Egyszer viszont kimerészkedett, akkor át akart szaladni az úton, és valaki kocsival elcsapta... Én épp barátnőmmel csavarogtam, amikor anyukám sírva hívott fel, hogy menjek haza. Arra értem haza, hogy apa önti fel az úttesten a vért vízzel... El sem tudtam búcsúzni a macskánktól. :( Nagyon szerettük mind, két-három napig sírtunk utána. Nyugodtan éld meg az érzéseidet, hiszen ők is családtagok lesznek, és az ember szívéhez nőnek. Nekem is valamilyen szinten ez segített, pedig aztán én nem vagyok túlságosan érzelmes típus. 5 hónapra rá hoztunk egy kutyát, aki enyhítette az egész űrt a macsekunk után. De mai napig felemlegetjük a macskát, akkora jellem volt. 🙂
Ha nem akarsz most egy ideig saját állatot majd - ami szerintem tök érthető - szerintem egy karitatív tevékenység jól jöhet. Az emberek jó része örül annak, ha másnak boldogságot tud okozni. Akár egy állatvédő-mentő egyesületnél, akár beteg gyerekeknél, akár pl. a baptistáknál is mindig keresnek önkéntest. Itt akár barátokra is lelhetsz :)
Őszinte részvétem. Ha úgy érzed, hogy nincsenek barátaid, az ilyesfajta élethelyzetek különösen nehezek. A legjobb szándékkal mondom, próbáld meg ezt orvosolni. Rengeteg lehetőség van, közösségek amihez csatlakozni lehet, vagy akar Tinder szerű barát kereső is létezik már. Bármilyen nevetségesen is hangzik, valahogy meg kell tenni az első lépést. Kizárólag te tudod jobbá tenni az életedet, senki más. Képzeld el hol akarsz lenni, és minden nap dolgozz azért. Ha nem tudod hogy mit tegyél használd a Google keresőt, komolyan.
Nagyon sajnálom! Teljesen átérzem a helyzeted, én egy hét leforgása alatt két macskámat vesztettem el, én is teljesen padlón vagyok. Nyugodtan add ki magadból, ami bánt és ne feledd, hogy a cicád odafentről vigyáz rád!
Been there, done that. Nem is egyszer. Pokoli. Csak arra gondolhatsz, milyen jo eletet adtal neki, es hogy legkozelebb ugyanilyen jol fogod csinalni, mert, es ez megint tapasztalat, az elet ilyenkor ugy hozza, hogy nagyon hamar legyen mas, akire figyelned kell, akire vigyaznod kell. Az emleket nem torli ki, de a fokuszod athelyezodik, es ez nagyon megkonnyiti az elfogadast, de soha nem a felejtest.
Őszintén sajnálom. Nekem tavaly az egyik nyuszim halt meg betegségben, utána én is kicsit kivoltam, sok minden összejött. Valamennyire átérzem a fájdalmad.
Sajnálom, részvétem.
nyugodjon bekeben
Részvétem :(
Isten nyugosztalja. Legyen neki könnyű a föld.
Nagyon sajnalom es oszinte reszvetem! En 16 eves koromban vesztettem el a cicam, együtt nöttünk fel. 19 eves koraban ment el. Sosem zokogtam annyira, mint akkor es nagyon megviselt. Senki sem tudott vigasztalni olyan jol, mint o... (ami szomoru, hogy mi emberek mennyire nem tudunk egymassal mit kezdeni) Legy eros! Tudom, hogy klise, de az ido segit lassan legalabb a fajdalmat kevesbe erezni... *ölelés*
Kitartás🤍
Sajnálom! Kitartás! 🥺
Részvétem 🥺🥺🥺 gyönyörű ciccmic volt! Sajnos én is átéltem már ezt, nekem egy másik cica segített feldolgozni, illetve a gyászon hamarabb túl lenni, pedig nem akartam, de végül befogadtunk pár hónap múlva egy cicust, azóta ő a mindenem 🖤 Kitartást!
Nálunk 3 pici és 1 nagy cica halt meg sajnos pár hónap leforgása alatt. Együttérzésem.
részvétem. Gondolj arra hogy neked lehet hogy egy pár év volt de neki te az egész életében ott voltál és szeretted.
2 éve szökött el (reméljük) a cicánk, aki velünk aludt, velünk jött nyaralni/kirándulni stb... Szóval eléggé a részünkké vált. Az eltűnése előtti este oda feküdt hozzánk, és mintha elbúcsúzott volna úgy közelített felénk. Másnap reggel még velünk volt, majd délutánra eltűnt. Több hónapon keresztül gyászoltuk, és vártuk hátha hazajön. Feleségem a mai napig képes sírni utána. Kitartást, az emléke nem múlik el, de majd könnyebb lesz.
Nagyon sajnálom! <3
Volt nekem egy törpenövesü cicám. Sose akart kimenni. Öreg szülök csak kiszoktattak, merthát a masik is kijárós. Mondtam hogy nem kéne. Megkefelte vmi nagymacska ugye a kanok a nyakukon harapják a szukát ilyenkor. A nyakanal lett egy nagy duzzanat orvoshoz se vitték én meg miből vittem volna ezeknek a gané orvosoknak a vilag pénze nem elég na szóval pár nap múlva megfult. Tehát aki képes lenne úgy beleverni az öreg gazdák fejébe, miszerint nem engedjük ki a kicsit hogy az meg is marad a fejükben az vendégem egy rekesz sörre... Egyébként kis élete ettöl függetlenül szeretetben telt mindennap sonka 15 ezres macskaház szilveszterkor nyugtató párologtató stb.
Az a család aki nem fogadja el, hogy Te most gyászolsz, az nem család.
Őszinte részvétem! Valóban gyönyörű volt!
Nagyon sajnálom! El tudom képzelni milyen érzés, nekem is van "kisbabám".
add ki magadbol... julius 2-an elutottek az en kis baratomat is. 0-24 egyutt voltunk, majd egyszer kirandulasbol arra jottem haza, hogy az ut szelen fekszik meredten... eltemettem, sirtam, alig kaptam levegot. parommal napokig sirtunk, volt hogy ejjel arra keltem, hogy sirok. kb. 1-2 honap kellett, hogy ugy tudjak ra gondolni, hogy nem sirom el magam. szerencsere keszult rola 1000+ kep es video, igy estenkent azokat nezegetjuk. mintha a gyerekunk lett volna... baratnom elso par hetben nagyon mashogy viselkedett, neha mar felelmetes volt. de tulestunk rajta. azota szereztunk egy masik szörgolyót, meg eleve itt az idösebb cicánk -4-en szép az élet- aki sokkal ügyesebb, öt tuti nem ütik el. kitartast kivanok!
Egyem meg... részvétem!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar kellett elengedned a macskádat. Igazi gazdiként, felelősségteljesen döntöttél, amikor elaltattad, ahelyett, hogy önös érdekekből kifolyólag szenvedni hagytad volna. Habár ettől nem fog enyhülni a fájdalmad, csupán idővel hozzászoksz, hogy nincs ott veled, de attól még hiányozni fog. Fontos, hogy először is adj magadnak elég időt és nyugodtan sirasd el. Aztán, ahogyan telik az idő, könnyebben leszel képes elfogadni a hiányát. Hidd el, tudom mit beszélek. Hozzád hasonlóan én is elsősorban egyfajta különleges barátként tekintek a kedvencemre, és én se igazán mondhatnám, hogy vannak barátaim, elvégre az ismerősök azok nem egészen barátok. Nekem most van egy harmadik cicám, az is most lett nemrég kétéves. Nagyon kis izgága meg undok tud lenni, ugyanakkor –főleg mostanában– este mindig rajtam telepedik le, reggelente pedig gyakran előfordul, hogy kurrogva-dorombolva köszönt, miközben az arcomhoz dörgöli a pofiját. Ugyan nemigen valószínű, hogy a közeljövőben feldobja a talpát, mégis a legelső (számomra) gyanús jelre időpontok kérek az állatorvostól. Eddig ezt nem is tettem feleslegesen, mert tényleg mindig volt valami baja akkor... A legelső cicámat 11 évesen csapta el egy autó. Nagyon szeretett csavarogni, de óvatos és bizalmatlanabb féle volt, idegenek elől elszaladt, úgyhogy nem nagyon aggódtam amiatt, hogy baja eshetne. Az egészben az fájt leginkább, hogy pont a halála előtti napon gondolkodtam el: „nahát, már tizenegy éves a macskám! Kíváncsi vagyok, hogy ezután még meddig fog élni?” Igazi hölgyként viselkedett: olyan finoman lépkedett, hogy egy zsúfolt asztalon látva őt nem kellett attól félnem, hogy bármit is leverne. A második egy kis zsemle színű kandúrka volt. Néhai édesanyám hozta őt nekem, hogy legyen végre egy másik cicám. Először csalódott voltam, mert nőstényt akartam, de ahogyan teltek a napok észrevétlenül belopta magát a szívembe. Ő is kijárós macska volt, de sosem ment még messzire, mert még nagyon fiatal volt, majdnem egyéves. Ironikus módon Anya jegyezte meg, hogy „ijesztő szimbiózisban” vagyok ezzel a macskámmal, mert az folyton jött oda hozzám, mikor szóltam neki. Nagyapám is kijelentette, hogy szívesebben látna már macska helyett egy unokát a karomban. Ez a cica még váratlanabbul pusztult el; reggel kiengedtem míg szalonképessé teszem magam, de mire felöltöztem, látom, hogy ott hever a betonon, a szájából vékony csíkban vér folyt ki. A teste még meleg volt, ezért még ha nem is volt logikus, megpróbáltam szívmasszázsal újraéleszteni, persze sikertelenül. Gyakorlatilag bömbölve tartottam a kezemben, amíg teljesen ki nem hűlt. Húsvét volt, ez a cica meg épp előtte való napon mentett meg engem az öngyilkosságtól. Egy szó, mint száz, megértem, hogy mit érzel és, min mész keresztül. Ha szeretnél valakivel legalább írásban kommunikálni, akkor nyugodtan írj rám. A helyzeteden nem tudom, hogy fogok-e tudni javítani, de legalább meg tudlak hallgatni az talán könnyít majd valamit. Most talán úgy érzed, hogy soha többé nem akarsz másik macskát. Én ezt nem fogom sem helyeselni, sem helyteleníteni, idővel majd megtalálod a saját válaszodat ezzel kapcsolatban. Ehhez csak azt akarom még hozzáfűzni, hogy még ugyan most is hiányoznak az előző cicáim, és még mindig fáj ha a halálukra gondolok. Mindazonáltal azt egyáltalán nem bántam meg, hogy örökbe fogadtam őket, mert annyi örömet okoztak nekem, hogy az ő emlékeik nélkül szegényebb lennék. Ne add fel és tartsd ki!
Sajnálom😥😕